A reformáció elindulásának 500. jubileumi évében 2017. július 6-ától látogatható a kőszegi Jurisics Várban az a reformációi kiállítás, melyet a Kőszegi Városi Múzeum szervezett. A kiállítás megnyitója  július 6-án, csütörtökön 17 órakor volt. (MEGHÍVÓ)

 A reformáció Kőszegen – kiállításmegnyitó

2017. július 6-án, Kőszegen a Jurisics várban – nekünk, kőszegi protestánsoknak, hitüknek és szívünknek is egyaránt fontos eseményre szólt a meghívó lelkészházaspárunktól – egy kiállítás megnyitójára vártak bennünket.

Huber László Kőszeg Város polgármestere és Révész József múzeumigazgató szavai után Baranyay Csaba kőszegi lelkész azzal nyitotta a tárlatot, hogy Keveházi Lászlónak kellett volna tartania ezt a megnyitót, aki sajnos nem tudott ott lenni betegség miatt, de a tőle megszokott módon elküldött neki pár gondolatot.

„Kőszeg reformációja” címmel tehát a következőket küldte (a teljesség nélkül):

Kőszeg reformációjának szinte egyedülálló vonásait szeretném kiemelni. 

Miben volt egyedülálló?

Egyrészt azért, mert Kőszeg reformációja a kezdetekben nem kötődik nagy nevekhez. Másutt szinte mindenütt tudunk egy papról, vagy egy birtokos családról, itt azonban meg kell elégendünk a „névtelenséggel”. Payr Sándor írja, hogy Faut Márk soproni jegyző szerint „Kőszegen 1531-től kezdett a reformáció feltünedezni.”  De konkrétumot, és nevet ő sem említ. A „feltünedezés” kapcsolódhat ahhoz, hogy a kőszegi lakosok jól tudtak németül, olvashatták Luther írásait, és a kőszegi borkereskedők külföldi útjaik alkalmából be is szerezhették azokat. Az egyetlen név, amelyet Chernel Kálmán – aki Kőszeg történetének megírója volt – feljegyez,  egy Kőszegi Anna, akit kivégeztek. Források szerint ő a Kőszegre is ideérkező valdensek egyik hitvallója volt. Vald Péter (1160-1218) francia kereskedő, akire ”előreformátorként”emlékezünk és mozgalma hazánkban is jelentkezett. Chernel  írja, hogy néhány évtizeddel később a lakosság  (30%-a?) a reformációhoz csatlakozott, és istentiszteleti helyet igényeltek. Ekkoriban véleményünk szerint a város polgárainak száma 1500 körül lehetet.

A második tény, ami Kőszeg reformációjának „különlegességét” és egyedülállóságát emeli, az a békesség. Az akkori plébános, Álts Mihály, 1554-ben „átadta a Jakab templom kulcsát” az evangélikussá lett lakosoknak. Ilyen „átadásról” másutt nem olvasunk, csak Kőszeggel kapcsolatban. Hogy ebben mennyi volt, amit Álts kényszernek érzett, nem tudom. Hogy az egykori plébános később maga is csatlakozott volna a reformációhoz, azt sem tudjuk. Egy levéltári feljegyzés szerint Álts Mihály szőlőjét feleségére hagyta. Ez a tény arra utal, hogy ő maga is később protestánssá válhatott. Mindennek persze nem tudunk pontosan utánajárni, de tény az, hogy a reformáció békés érvényre jutását én másutt sehol nem olvastam, csak itt.

Baranyay Csaba saját gondolataival folytatta (a teljesség nélkül):

Az első lutheránus prédikátort Semlyei Simont hosszú sor követte. Közülük néhányakról külön is olvashatunk itt a kiállítás tablóin. Magam hadd emlékezzek meg csupán két lelkészről.

Egyrészt gyülekezetünk vértanú lelkészéről Frideliusz György Dánielről, aki a az ún. „artikuláris időben”, amikor Kőszegen nem lehetett protestáns istentiszteletet tartani, Nemescsóról bejött a városba, és egy golyó találta el őt (1705). Gyülekezetünkben bűnbánati napon emlékezünk meg az óta is erről az eseményről. (Ezt csak azért tettem hozzá, mert bár joggal nevezte K. L. az indulást békességesnek, de azért később itt Kőszegen is voltak nehezebb idők.

Amikor most alapvetően a múltra tekintünk, ugyanakkor szeretném, ha egy kicsit előre is néznénk. Merthogy maga a kiállítás megnyitójának időpontválasztása is beszédes. Bár azt gondolom, ebben nem volt semmi tudatosság, mégis éppen ezen a héten tartja a Református Egyházak Világközössége hétévente megrendezendő világgyűlését, mégpedig Lipcsében, tehát „evangélikus területen”. Nyilván nem véletlenül itt, mert református testvéreink is hangsúlyozni szeretnék ezzel a helyszínválasztással a reformáció két nagy ágának az egy tőről fakadását, és egyetlen célját – amint azt egy a héten megjelentetett közös nyilatkozatban ki is kinyilvánították. Tegnap pedig a református világkonferencia egyik lényeges momentuma zajlott, mégpedig az, hogy Wittenbergben egy ökumenikus istentiszteletet követően aláírták a református világközösség vezetői is a megigazulásról szóló közös nyilatkozatot, melyet 1999-ben eredetileg a Lutheránus Világszövetség és a Római-Katolikus Egyház képviselői írtak  alá Augsburgban. Azóta a metodista, az anglikán és immár a református egyház is csatlakozott ehhez. Vagyis az, ami 500 éve Wittenbergben elindult, az mára már a lehető legjobb irányba halad, mégpedig az egymás Krisztusban való elfogadásához, és a közös bizonyságtétel hangsúlyozásához. Mert „az egyháznak mindig reformációra van szüksége".

S amikor ma a reformáció indulására emlékezünk, amely 1517-ben kezdetét vette Wittenbergben, és itt Kőszegen is nem sokkal ezután – közel 470 évvel ezelőtt – elindult a reformáció, akkor elsősorban is az evangélikus gyülekezet történetével foglalkoztunk eddig, de természetesen nem szeretnék megfeledkezni arról sem, hogy később megszületett egy piciny, de annál összetartóbb református közösség is (1933). Az idősebbek tudják jól, hogy a református egyház csecsemőotthont működtetett itt Kőszegen, a közelmúltban pedig saját templomot is épített a közösség (1996), amely istentiszteleteken túl különböző kiállításoknak is helyszíne.

Itt a kiállításon megtekinthetők azok a Bibliák (német és magyar nyelvűek egyaránt), melyeket itt Kőszegen nyomtattak, de elég, ha csak az egyesületi élet fellendülésére gondolunk, melynek szintén a protestánsok voltak zászlóvivői. Hiszen árvaházat hoztak létre eleink abban a házban, ahol ma a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon működik, és a jótékonysági nőegylettől, a színtársulatokon át, a ma is működő Concordia kórusig (ami szintén az evangélikus gyülekezetben alakult Eintracht néven) sok minden indult Kőszegen a reformáció hatására.

Mindennek a gazdag örökségnek a bemutatására született meg ez a kiállítás, amelynek ma a megnyitójához érkeztünk.

A kiállítás megnyitójának végén Csuka Ivett fuvola és Baranyay Csaba gitárkíséretével, evangélikus himnuszunk – az Erős vár a mi Istenünk – éneklésével zártuk, mely bárhol és bármikor még egy kisváros Vármúzeumában is a reformációra hívott.

A tárlat őszig látogatható Kőszegen a Jurisics Vármúzeumban.

Plechl Ildikó

Fotó: Németh Iván