Nemcsak a táborba készülő fiatalok, hanem mi, vezetők is izgalommal vártuk a tábort, hiszen ez volt az első ilyen típusú tematikus tábor a nyári gyermek és ifjúsági konferenciák között.
A létszám végül családias lett, de a résztvevők sokfelől jöttek, az ország távolabbi pontjairól is. Legmesszebbről Réka érkezett: Szarvasról, valamint nagy útra vállalkozott Kati és Oszkár, akik a Felvidékről, Rozsnyó mellől jöttek.
Érkezéskor mindenki megkapta a Jutka néni, készítette batikolt kendőt, melynek színe a választott kézműves-technikát is, azaz a csoportbeosztást is mutatta. A narancssárga színűt az agyagozást, a kéket a szövést, a lilát pedig a gyöngyfűzést választók kapták. A zöld nyakkendő lett a vezetőké. A három alaptechnika mellett volt batikolás, üvegfestés és szalmából és nemezből is készültek alkotások. Mivel kevesen voltunk, mindenki hozzáfért a szövőkeretekhez, a koronghoz, s volt idő megmutatni minden résztvevőnek a következő lépést, ha elakadt a munkában.
A helyi adottságokat igyekeztünk kihasználni, így a sportpályán is gyakran volt kosárlabda és focimeccs, Zsófi vezetésével, sőt métáztunk és a bigéztünk is a várárokban. Pihenésképpen vasi népdalokat énekeltünk.
A reggeli és esti áhítatok adták a nap keretét, Erzsi néni, Zsófi és Csaba bácsi vezetésével, melyeken a kezekről és a szemekről, mint a barkácsoláshoz fontos két testrészünkről hallhattunk, bibliai megközelítésben.
Sok szempontból volt rendhagyó és új ez a tábor: tematikája, szervezői gárdája és helyszíne miatt is. A hely - bár sokak számára talán messzinek tűnt -, igen fontos eleme volt a tábornak. Biztos hátteret adtak, otthonossá tették a tábort. A kőszegi gyülekezet több tagja is bekapcsolódott a tábor életébe: segítettek a kirándulás megszervezésében, a csendsétán és velünk örültek a tábor végén a kiállított sok szép alkotás láttán. Azt hiszem, a gyülekezeti tagok imádságos szeretete volt az a többlet, amit jó volt megtapasztalni már a tábor előkészületei során is.

MNM