2005. Karácsony - II. évfolyam, 2. szám

Tartalom

• A gyermek ajándéka (Ézsaiás 9, 1-6.)
• Csendes épülés.
  Gyülekezetünk történetéből III.
• Eljött világosságunk!
• Elégedetlen vagyok Veled Uram!
• Élményt adó találkozások
• Általános választások 2006-ban
• Másfajta ünnep
• Díszdoktori cím
• Énekeljünk együtt!
• Az elmúlt év a kazuális szolgálatok tükrében
• Gyülekezeti események 2005. ősz-tél
• Állandó gyülekezeti alkalmaink
• Ünnepi istentiszteleti rend
• Gyerekeknek

A gyermek ajándéka (Ézsaiás 9, 1-6.)

Karácsony a gyermekek ünnepe. Akkor szép és igazi nekünk felnőtteknek is, ha látjuk a gyermekek szemében felcsillanni a csodálkozó örömöt, ha ajándékainkkal és szeretetünkkel boldoggá tudjuk tenni őket. Így teljes
a mi örömünk is. S ez így is van jól!
Mégis: a Karácsony ennél mérhetetlenül több!
Karácsony A GYERMEK ÜNNEPE. A gyermeké, akit Ézsaiás próféta megjövendölt, akit az idők teljességében Szűz Mária szíve alatt hordott, és egy kis betlehemi istállóban látta meg a napvilágot. A Gyermeké, akinek állatok jászla lett első fekvőhelye, szegényen, kiszolgáltatottan feküdt ott, de már akkor is pásztorok és királyok hódoltak előtte, s az angyali kórus zengte: Ő a világ Megváltója!
Ezen a karácsonyon tegyük fel így a kérdést: mit hozott nekünk a betlehemi GYERMEK, mi az Ő AJÁNDÉKA?
A Gyermek világosságot hozott.
Svájcban szép ősi szokás volt karácsonykor, hogy a legsötétebb éjszakában a hófödte hegycsúcsokon egymás után máglyák lángjai gyulladtak fel. A fellobbanó tüzek fénye adta hírül a világnak: emberek, emlékezzetek, Isten világosságul küldte a világnak ezt a GYERMEKET. Ezért mondja Ézsaiás is: "a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát…"
, aki maga a világosság, a bűn, szenvedés, reménytelenség és halál éjszakájában a hit és reménység fényét gyújtja meg szívünkben. A boldog karácsonyhoz ez a belső fény is hozzátartozik!
A Gyermek örömöt hozott. Bach gyönyörű Karácsonyi kantátájában csodálatos erővel hangzik fel a nyitókórus: "Örvendj és vigadj…" - s ezt hallgatva, vagy más karácsonyi éneket énekelve szívünkben is visszhangozhat a Gyermekre találás boldog öröme. Jó, ha mi is szeretünk örömöt szerezni, s várjuk az ünnep örömét is, ami azért bizony hamar elmúlik. De a GYERMEK ajándéka ez: Isten nem ítélettel fordul felénk, hanem Egyszülöttjéért megbocsát és magához ölel. Így és ezt az örömöt adja. S akkor énekelhetjük: "Nagy örömöt szerzel, népek örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni!".
A Gyermek békességet hozott. Az angyalok mennyei kórusa így folytatta az éneket: "...a földön békesség".
Mennyire megrázó ezzel szemben Ézsaiás mondata és képe: "dübörögve menetelő csizmák, vér áztatta köpeny."
Van-e földünknek talpalatnyi helye, amelyet nem áztatott még vér, ahol nem dübörögtek még ellenséges csizmák, vagy tankok?
Sajnos aktuális ez a kép az idei karácsony ünnepén is! Azt a békét, amelyre a világ áhít, a GYERMEK hozta el, s nemcsak elhozta, de adja is minden békére szomjazó és őt befogadó embernek.
Készüljünk örömmel a karácsonyra, ajándékozzuk meg azokat, akiket szeretünk, szerezzünk örömet a szomorkodóknak is!
Fogadjuk el a GYERMEK ajándékait: a világosságot, örömöt és békességet. Éljünk belőle és juttassunk ebből is másoknak!

Keveháziné Czégényi Klára

Csendes épülés
Gyülekezetünk történetéből III.

Evangélikus gyülekezetünk története nem mindig volt "viharos". Talán vannak még, akik emlékeznek az előző két részre, a kezdetre és a "hitviták tüzében" című fejezetünkre. A 17. századdal, vagyis az 1600-as évekkel csendesebb szakasz kezdődött. Ezért adtam ennek a "morzsának" ezt a címet: csendes épülés.
Érdekes tény, hogy ebben a században a kőszegi gyülekezetnek összesen harminckét lelkésze volt. Soknak tűnik egyetlen század alatt. De ehhez hozzá kell tenni, hogy külön volt "magyar" és külön "német" lelkész is, ez mindjárt "megfelezi" a lelkészek számát. Ez azonban akkor is sok. Ehhez hozzá kell azt is venni, hogy országunk élete bizony küzdelmes volt. Ez a század volt a szabadságért folytatott küzdelmek szakasza, mindnyájan emlékezünk Bocskai István, Bethlen Gábor és Rákóczy György fejedelmek szabadságharcaira. S ezek a harcok nemcsak hazánk szabadságáért folytak, hanem a protestáns egyházak szabad vallásgyakorlatáért is. "Nagy küzdelmek - kis eredményekkel" - írta ezekről valaki. S így is volt. Szinte lépésről lépésre kellett minden templomért, a hit, vallás gyakorlatáért küzdeni. Nem csoda hát, hogy ebben az időben ennyi lelkész fordult meg nálunk, nem lehetett a lelkészi szolgálat "biztos állás" és nyugodt munka!
Nem tudunk minden lelkészről külön írni, ez túl nagy feladat lenne. Néhányat azonban talán érdemes külön is kiemelni. Kevesen tudják, hogy volt egy Hartlieb György nevű németül prédikáló lelkészünk 1610-12 között, aki neves költő is volt hazánkban, de inkább német területen. Nem is itthon született, hanem Tübingenben. 1600-ban jött Magyarországra. Az akkori Lánzséron lett pap, innen ismeretlen helyre távozott. 1610-ben érkezett Kőszegre, hozzánk. Több könyve is megjelent, de voltaképpen verseiről lett nevessé. Sajnos további útjáról sem tudunk semmit, haláláról sem.
Lethenyei István, akiről szintén külön is meg kell emlékeznünk. Csasztán született, de nem tudjuk, mikor. Külföldre ment tanulni, mint akkoriban annyian. 1609-ben a wittenbergi egyetem hallgatói közt találjuk. Amikor hazatért, ezek voltak szolgálatának állomásai: Sárvár, ahol rektor volt, majd Ikervár, Lövő, Csepreg. 1625-ben már az "alsó-csepregi" egyházmegye esperese, s mint esperes került már Kőszegre 1643-ban. Irodalmi munkásságot is folytatott, Imádságos könyvet írt, majd megírta neves lelkész-apósa, Zvonarics Mihály életét, része volt az ún. "Csepregi Graduál", énekes és liturgikus könyv szerkesztésében is.
Folytathatnánk a sort, legyen elég ennyi. Mindenesetre Isten igéje arra tanít, hogy "meg ne feledkezzetek elöljáróitokról"! Köszönjük Istennek a nevesebbeket és számunkra névteleneket, akik elődeinket oktatták és erősítették a hitben. Ehhez a "csendes épüléshez" tartozik a gyülekezet iskolájának erősödése, lassan a környéken híressé válása, és tanítóink itteni munkálkodása is. De ez majd egy külön "morzsa" legyen!
Amiért azonban az "épülésről" írtam, az egy valóságos építkezés története is, amely erre az időszakra esik. 1615-1620 körül a gyülekezet elhatározta, hogy egy másik templomot épít. Említettem már, hogy a reformáció idejétől az ún. Jakab templomot használta gyülekezetünk. Ez azonban "kevésnek" bizonyult. Annál is inkább, mert a városban élő magyar evangélikusok szerettek volna külön templomot építeni maguknak. Így épült fel a ma "Imre-templomnak" nevezett istentiszteleti hely a Jakab templom mellett. A kőszegi város történetével foglalkozó Chernel Károly írja erről: "a magyar templom… párkányzatának kacskaringós homlokzatával, ezek közt Luther, Melanchton s más hitújítók dombor arcképeivel." Ezek ma is láthatók még a párkányzaton! Vagyis ez a bizonyítéka annak, hogy ezt evangélikusok építették. Nem kis áldozat és munka volt ez abban az időben! S ezt azért is kell hangsúlyozni, mert aztán megjelent egy jezsuita szerzetes által írt könyv, amelyben a szerző azt akarta bizonyítani, hogy ezt a templomot ők építették! A tény azonban nem ez, csak annyi igaz ebből, hogy amikor ezt is elvették, akkor átépítették és megnagyobbították.
Ez volt hát a "csendes épülés" szakasza gyülekezetünk történetében röviden összefoglalva. Épült a gyülekezet, de nemcsak épületeiben, hanem bensőleg is. Sok-sok lelkész hirdette az igét, és sok tanító tanította a gyermekeket. S közben épült a "magyar" templom is. Aztán újra viharos idők jöttek, de az már egy következő történet lesz.
Itt álljunk meg emlékezésünkben és adjunk hálát Istennek ezért a szakaszért, a "csendes épülésért". Mert egyik zsoltárunk szerint Isten a gyülekezet építője, és nélküle hiába fáradoznak az építők! De Isten segítéségével, áldásával csendben folyhatott az épülés, erősödés, amire különösen is szükség volt, hogy a gyülekezet a későbbi viharban is meg tudjon maradni és állni!

Keveházi László

Sötétségben ragyogó fény
Eljött világosságunk!

Zakariás énekel. A dal csupa öröm, bizonyosság. Hitvallás ez az ének az irgalmas Szeretetről, az eljövendő világosságról és arról a reménységről, amely minden emberszívben gyökeret verhet. Mert a felkelő fény a magasságból magához öleli a mélységet, és beragyogja azt: a sötétség, a halál birodalmát, életem fénytelen, ijesztő mélységeit is...

Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod,
rád ragyogott az Úr dicsősége!
Bár még sötétség borítja a földet,
sűrű homály a nemzeteket,
de fölötted ott ragyog az Úr,
dicsősége meglátszik rajtad!
(Ézs 60,1-2)

Az ősi ézsaiási bíztatásnál, ki tudja, hányadszor, újra kinyílik a Bibliám. Lassan ízlelgetem a szavakat, amelyek jó ismerőseim már, mégis mindig új, mindig szívközeli az üzenet.
Kelj föl, tündökölj! Eljött világosságod! A teremtés hajnalát idézi fel bennem az ige: a világ sötétjében megszólal a "Legyen". És ez talán a leginkább Isten-léptékű szó: a Fényteremtő Szeretet szava.
Ott ragyog az Úr: a világ fölött, az idő fölött, a történelem fölött; és ragyogásában, fénykörében jut hely nekem is. Dicsősége meglátszik rajtam! Micsoda mondatot írt le a régen élt próféta! Igazi hitvallás ez a néhány gondolat: mély emberi tapasztalaton átszűrődő Isten-bizonyosság! Hogyan is tudhatta ezt ilyen biztosan? Honnan volt bátorsága ahhoz, hogy a legnagyobb üzenetet ilyen egyszerű szavakba öntve mondja el? És miért van ma is, számomra is olyan megragadó ereje ennek a néhány mondatnak?
Akárhányszor olvasom, mindig ugyanaz a kép villan fel előttem: ott állunk valahol, talán egy dombon, körülöttünk homályba burkolózik a táj, és lassan mindent elnyelni készülő sötétséggé válik a szürkület. És egyszer csak fölöttünk megjelenik egy fénysugár. Először csak gyertyányi a fény, ami elér hozzánk, aztán egyre sugárzóbb a ragyogás: végül teljesen eláraszt mindent. Ott állunk a hegyen, fürdünk az Ő Világosságában! És aztán elindulunk. Vinni a fényt, továbbadni, továbbtükrözni, hogy elérjen sötét sarkokat, zegzugokat, homályba vesző, reménytelen életeket.
Zakariás énekel. Egy régen élt próféta mondatai tükröződnek szavaiban. A Fényről, a sötétséget oszlató világosságról dalol. Énekébe belefoglal engem is. Hiszen rólam is, nekem is szól az üzenet: világosság ragyog azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak; akikre újra és újra ráborul a kísértés, az elhagyatottság éjszakája, amikor olyan távolinak tűnik Isten: a Fényteremtő Szeretet.
Naponta járunk mélységeket. Nem csak fényben járó, töretlen diadalmenet a tanítvány élete: újra és újra szembesülünk és küzdünk a bennünk lakó sötétséggel is. Mert elhomályosul a fény, fakóvá válik a remény és megkopik a hit: és olykor csupán karácsonyi kirakat-káprázattá lesz a Világosság, és felszínes, meggyőződés nélküli, hiteltelen álfénnyel cseréljük fel az igazit.
De a Világosság a sötétségben fénylik. Ott ragyog, ahol valóban szükség van rá. A legsötétebb, leghosszabb napon a győzhetetlen Nap fénylik nekünk: Fényteremtő Szeretet születik, hogy legyen Világosság!
És ezért világíthatunk mi is: nem véka alá rejtett lámpás-sors a miénk, hanem a Fényteremtő barátai lehetünk, akik utat és Életet mutatnak.
Egy kis falusi templomban tönkrement a világítás, éppen Szentestére. Az istentisztelet mégsem maradhat el emiatt, ezért a lelkész arra kérte a gyülekezetet, hogy minél többen jöjjenek el az esti istentiszteletre, és mindenki hozzon magával egy gyertyát. Mert akkor lesz igazán nagy világosság, ha sok kis gyertyafény egyesül, hogy elűzze a sötétséget. A tele templomban nem is szólhatott másról a prédikáció, mint a világ Világosságáról, akinek fényét és szeretetét mi is továbbadni hívattunk.
Zakariás énekel. Magával ragadó énekére, vallomására gyertyafény-életű emberek felelnek ma is. Felkelnek, tündökölnek, és elindulnak világítani, továbbadni a Szeretet evangéliumát: "Meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak!"

Dr. Varga Gyöngyi

Elégedetlen vagyok Veled Uram!
Elszámolás

"Látom, itt lent befejezted. Gyere, járjuk még egyszer végig az utadat! Megmutatom, hogy milyen volt az életed."
És elvitte őt az Úr egy nagy mező szélére, amely tele volt lábnyomokkal.
"Nézd! Itt kezdted. Ez a kettőnk lábnyoma. Ez a sok pici itt a gyermek-életedé. Itt nekem is kicsiket kellett lépnem, hogy veled tudjak lenni. Látod? Itt nehezen tudtalak magam mellett tartani, minduntalan elugrándoztál. Itt nagyot estél! Felsegítettelek. Már mélyülnek, és nagyobbak a lábnyomok. Felnőttél. Sok terhet vettél magadra." - Itt egy lejtő. - "Igen. Itt csak nagy erővel tudtalak megállítani. A családod is segített nekem. Azt hitted, hogy egyedül is boldogulsz. Elég nehezen tanultad meg, hogy a fejet néha le kell hajtani, hogy magad elé láss... A boldogság is el tud vakítani. De menjünk, csak tovább! Figyeled, hogy hányszor jártál körbe-körbe, szinte ugyanazon az úton?… Többször várnom kellett rád, mert kitépted a kezedet a szorításomból."
- Ezért ilyen kacskaringósak a nyomok? - "Kemény fejű voltál! Többször is körben jártál, észre sem vetted." - De hát miért engedted? - "Nem figyeltél rám! Pedig de sokszor figyelmeztettelek!" - És itt? - "Itt megbetegedtél. Nem tudtál rendesen járni." - …most nem látszanak a lépéseim…- "Ha jól megnézed, láthatod. A hónod alá kellett nyúlnom, olyan gyenge voltál. Nem engedtem, hogy feladd." - És ez az összevisszaság? - "Itt többször térdre estél. Nagyon nehezen tudtalak lábra állítani. Nézd csak! Néha ki is marad egyik-másik nyom." - De itt a végén!! Itt csak egy pár lábnyom van!! Itt hagytál, pedig itt voltam a legjobban Rád szorulva! AKKOR hol voltál? - "Ember! Legalább most hajts fejet! Nézd meg jobban! Azok az én lábnyomaim. Látod, milyen mélyek? Akkor a karomban vittelek."

(Anyám nagyon régi álma, és más gondolatok nyomán.)
Dr. Schrott Géza

Élményt adó találkozások

Az egy éve Kőszegen szolgáló lelkészházaspár az "évfordulóra" különlegesen szép ajándékkal lepett meg bennünket. Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapra gyülekezeti kirándulást terveztek, hogy megmutassák nekünk régi, kilenc évet átölelő szolgálati területüket: a Balaton-környéki gyönyörű vidék kis szórványgyülekezeteit, amelyekhez életre szóló élmények kötik őket.
Elmaradt ezért Kőszegen a vasárnapi istentisztelet? Hiszen útra kelt a lelkészházaspár családjával együtt, a felügyelő ("főfotós"), a gondnok és egyházfi, sőt a helyettesítéseket gyakran ellátó nyugdíjas lelkészházaspár is. Velük együtt mintegy negyven gyülekezeti tag. Legifjabb társunk a hat hónapos Emese volt, aki szüleivel vett részt az erőt próbáló kiránduláson, és a legnagyobb elismerést vívta ki magának, mert ébren, vagy alva, gőgicsélve, néha kicsit sírdogálva, de mindvégig fegyelmezetten volt jelen a felnőttek erejét is meghaladó körúton. - Az istentisztelet korántsem maradt el, az itthon maradóknak a gyülekezet teológusa, Lackner Eszter, valamint a gyülekezet kántora és egy hűséges presbiter látták el a vasárnapi teendőket.
Istent dicsérő énekkel indult reggel a csapat, utunkat a késő őszi napsütés szinte végig beragyogta. Első állomásunk Balatonboglár volt, ahol a helyi gyülekezettel és más kirándulókkal együtt istentiszteleten vettünk részt a néhány éve épült, gyönyörű új templomban, ahol Aradi György lelkész és Körmendy Petra hatodéves teológus szolgáltak. A kívülről kőből épült, szinte erődítményhez hasonló templom csodálatos harmóniában van a belső tér védettségével, az üvegkupolán át beáramló fénnyel, amely Isten őrző erejét és fényt adó szeretetét egyaránt fejezik ki.

Utunk következő állmása Balatonszárszó volt. A régtől fogva egyházi üdülő teljesen megújult, a legmagasabb igényeket kielégítő, egész évben használható, pihenésre, nyaralásra, de konferenciák, tanfolyamok rendezésére is alkalmas lett. Az otthon vezetője a pilisi származású Végh Szabolcs, a jó házigazda szívélyességével és gondoskodásával terített bőséges asztalt számunkra. Nem kis büszkeséggel mutatta be az intézményt, amely már felkészülten várta a telet, a nyugdíjas volt pilisi lelkészházaspár örömére pilisi csoport végezte a téliesítés nem kis feladatát társadalmi munkában. Szárszón minden rendben van, várják a téli pihenésre és találkozásra vágyókat.
A következő állomás Kötcse volt. A több mint kétszáz éves templomban ismerkedtünk meg a gyülekezettel, melyet jelenleg Lengyel Henrietta fiatal lelkésznő gondoz. Az eredetileg Németországból idetelepült gyülekezet a német nevek ellenére teljesen elmagyarosodott, de a régi hagyományokat őrzik. A falu gyönyörű völgykatlanban terül el, és nyolc forrása van, itt található "Somogyország" legmagasabb pontja. Mivel a lelkésznőnek éppen istentiszteletre kellett sietnie (három szórványuk és egy fíliájuk van), a gyülekezet felügyelője számolt be részletesen múltjukról.
Régen kizárólag bortermelő vidék volt, ma már kevesen űzik ezt a foglalkozást. De vannak, akik ma is hűek a régi hivatáshoz. Ehhez kapcsolódott a következő programunk. A kötcsei gyülekezet egyik presbitere Opperheim József, aki bortermelő és vállalkozó, meghívott bennünket "borkóstolóra". A bortermelés ősi hagyományához ragaszkodva, a régi alapokra építve, nagy áldozatok árán modern módszerekkel virágzó borgazdaságot hozott létre. A különböző borfajták hírnevét itthon és külföldön öregbíti. Benne egyházát és hivatását egyaránt lelkesedéssel szerető, melegszívű házigazdát ismerhettünk meg, aki régi papjai új gyülekezeti tagjait ismerősként látta vendégül.
Utunk utolsó állomása Siófok volt Itt épült fel a híres, sokak által már ismert első "Makovecz-templom". A fából épült templom a közelmúltban szép orgonával is gazdagodott, különös szépsége mindnyájunkat rabul ejt, megálmodója Józsa Márton lelkész volt. Az építkezés akkoriban nem ment könnyen, értetlenség, anyagiak hiánya próbálta gátolni azt. Végül az oului finn testvérgyülekezet jött segítségükre, a templom finn fából épült (9 kamion!), s ma a gyülekezetnek büszkesége, külföldi és belföldi látogatók elismerését vívja ki. Nyáron rendszeres német istentisztelet is van itt. Fölépülte óta a gyülekezet teher-hordozóinak száma is növekedett.
A gyülekezet népes csapata türelmesen várt bennünket, akiknek megfényesedett tekintetük, amikor régi lelkészeiket meglátták. Lampért Gábor, a gyülekezet jelenlegi lelkésze és vezetői, valamint asszonyai nagy szeretettel fogadtak és láttak vendégül is minket. Jó volt a felénk áradó szeretetet is megtapasztalni.
A négyszáz kilométeres út a gondosan megszervezett dús programmal természetesen fárasztó is volt. Mégis
a gyülekezet csapata vidáman és megerősödve tért haza. Erősödtünk Isten igéje hallgatásában, a Krisztus feltétlen követésére hívásban. Erősödtünk egymás megismerésében, és a megtapasztalt testvéri szeretetben, abban, hogy szétszórtságunk ellenére is szorosan összetartozunk. Fáradtan, de mégis megerősödve tértünk gyülekezetünkbe és otthonainkba.

Keveháziné Czégényi Klára

Általános választások 2006-ban

Egyházközségi választások elébe nézünk a következő esztendőben. Egyházunk törvényei szerint hat éves ciklusra választunk tisztségviselőket a különböző egyházkormányzati szinteken. Így 2006-ban lejár a hat évvel ezelőtt megválasztott tisztségviselők mandátuma. Ezért egyházunk a következő időpontokkal és teendőkkel hirdette meg az általános egyházközségi választásokat:
2006. március 31-ig kell megtörténnie az egyházközségi közgyűléseknek, amelyek megválasztják az egyes gyülekezetek új presbitériumát és tisztségviselőit. Ezzel egy időben egyházmegyei tisztségviselőket is választunk, így esperest és egyházmegyei felügyelőt, valamint országos felügyelőt is. (Az egyházkerületi felügyelők választása júliusban történik majd.)
A választások előkészítése a jelölőbizottság feladata, akik január-február hónapban elkészítik a jelöltek listáját megkérdezve a jelölteket, hogy vállalják-e a jelöltséget. Ez így történik mind a jelenlegi presbitérium tagjai esetében, mind az új jelöltekre nézve is. A presbitérium létszámán (jelenleg 21 fő) nem kívánunk változtatni, legfeljebb összetétele változhat a választásokat követően.
Természetesen jelölteket mindenki ajánlhat a jelölőbizottságnak, és kérjük is a Testvéreket, hogy javaslataikkal segítsék a bizottság munkáját. Azt szeretnénk, ha a presbitérium tagjai a gyülekezetben valóban munkálkodó, aktív egyháztagok közül kerülnének ki.
A választásra jogosultak azok a felnőtt egyházközségi tagok (egyházfenntartók), akik a választói névjegyzékben szerepelnek. A választói névjegyzék a közgyűlést megelőző két vasárnap is megtekinthető lesz a templomban.

A Kőszegi Evangélikus Egyházközség jelenlegi presbitériumának névsora:
Koczor Lajos (felügyelő), Szentesi József (gondok), Bánó Zoltán (filiai gondok), Varga Kálmánné (pénztáros), Kornerné Kosztich Julianna (jegyző), Gaál Ferenc (egyházfi), Dalos Józsefné, Fejes Zoltán, Freyler Ernőné, Gamauf Márta, Koczor Frigyes, Kolnhofer Ferencné, Mersichné Hód Lívia, Mohr János, Preisz Miklós, Rádl Gusztáv, Schwahofer Gusztáv, Stefanich Mátyásné, Torda János, Varga József, Wölfel László

Hivatalból tagok:
Baranyayné Rohn Erzsébet és Baranyay Csaba lelkészek, Szász Judit kántor

Tiszteletbeli presbiterek:
Bercsi Zsófia, id. Freyler Ernő,
D. Keveházi László, Tonházi Jenő

Másfajta ünnep

A világosságra vártam
de talán
a várakozás is
már világosság
a beteljesedésre vártam
de talán
a vágyakozás is
már beteljesedés
az örömre vártam
de talán
a könnyek is
már az élet jelei
Istenre vártam
és egy Gyermek jött a világra.

Andrea Schwarz
(Fordította: Horváth Ilona)

Díszdoktori cím

2005. november 8-án az Evangélikus Hittudományi Egyetem díszdoktorává avatta Keveházi László nyugalmazott lelkészt, kőszegi gyülekezetünk tagját, szolgálattevőjét. Gyülekezetünk jó néhány tagja is elkísérte őt a magyar tudomány napja alkalmából rendezett ünnepi ülésre, ahol Dr. Bölcskei Gusztáv református püspökkel együtt vehette át díszdoktori oklevelét.

Lapunk hasábjain is szeretnénk gratulálni Laci bácsinak a sok évtizedes egyháztörténeti munkája elismeréseként kapott megtiszteltetéshez, és sok erőt és áldást kívánunk további életére, és közöttünk végzendő szolgálatához!

Szerk.

Énekeljünk együtt!

Gyülekezetünkben már az 1800-as években is működött énekkar, erről tanúskodnak a mindenkori lelkészek által vezetett énekes füzetek, melyekbe bejegyezték az istentiszteleti énekek számát és az énekkari szolgálatokat.
Az 1990-es években szünetelt az énekkar. A jelenlegi kórust 2001-ben szerveztük újra elsősorban azzal a szándékkal, hogy istentiszteleti alkalmainkat színesítsük. Tagjaink, képzettségtől függetlenül, lelkes, énekelni szerető testvérek.
Kórusunk négyszólamú vegyeskar, (kb. 20 fő), hetente egy alkalommal próbálunk. A próbákon nem csak a kórusműveket, hanem a gyülekezeti énekeket is gyakoroljuk.
Eddig főként istentiszteleti alkalmakon szolgáltunk, elsősorban a nagyobb ünnepeken. Általában orgona, vonószenekar, vagy rézfúvós együttes kíséretével énekelünk. Istentiszteleten templomunkon kívül Kiszsidányban, valamint a kőszegi református templomban szolgáltunk. Többször énekeltünk már jótékonysági hangversenyeken, 2004-ben részt vettünk a pápai egyházkerületi kórustalálkozón.
Nem csak a kóruspróbákat, hanem a próbák utáni beszélgetéseket is nagyon fontosnak tartjuk, s ugyanilyen közösségépítő alkalmak a közös kirándulások is. Nyaranta egy alkalommal gyalogtúrát szervezünk a Kőszegi hegységbe és jókedvvel, sok énekléssel vagyunk együtt. Továbbra is szeretettel várjuk tagjaink sorába az énekelni szerető testvéreket!

Szász Judit karvezető

Vissza a tartalomhoz

Tekintse meg az egyházközség honlapját
a http://koszeg.lutheran.hu címen!

Az elmúlt év a kazuális szolgálatok tükrében

Hálát adok Uram az életért.
Rólad zeng éneket hegy, völgy, s a rét.
A napokat te számolod,
Uram, én mindenért hálát adok.

A keresztség szentségében részesültek:
Bognár Vera
Gérnyi Olivér
Kovács Ádám
Csík Áron
Tom Zerlauth
Tóth Barnabás István
Krancz Erik
Hopp Anna
Krancz Eszter (felnőtt keresztelés)
Gyarmati Jázmin
Házi Levente
Imre Eszter
Koczor Réka
Pócza Péterné, Magdák Edina (felnőtt keresztelés)
Számpli Kata
Novák Bence
Pádár Petra
Kolnhofer Csenge Sára
Tóth Zsófia

Házasságukra Isten áldását kérték:
Tóth Róbert és Oláh Tünde
Dr. Müller András és Karlovich Szilvia
Marton Gábor és Berki Viktória (Csepreg)
Kelemen Tamás és Kulcsár Györgyi
Gerard Farren és Varga Mónika (Velemér)
Horváth Róbert és Ott Krisztina
Soós András és Dr. Nádor Szilvia
Wächter Balázs és Dobai Szende
Pálfi György és Horváth Anita
Tölgyesi Miklós és Ruborics Katalin

A minden halandók útján elmentek:
Sárdy János Gyuláné, Sebestyén Katalin (44 éves))
Weltler Ferenc (80 éves)
Pusztai Tibor (67 éves)
Lackner Jánosné, Dömötör Róza (79 éves)
Kővári Antalné, Sodics Ida (81 éves)
Szigethi Gyuláné, Mélykúti Ilona Aranka (96 éves)
Csőre Anikó (37 éves)
Budaker Gusztávné, Prikopa Magdolna (83 éves)
Istenics János (61 éves)
Klement Gerhard Wezzel (76 éves)
Tóth János (88 éves)
Takács Ida (88 éves)
Kasper István (80 éves)
Schwahofer Károly (70 éves)
Tonházi Jenőné, Karner Johanna (79 éves)
Radics Ármin (15 éves)
Nemes Csaba József (45 éves)
Torda Sándorné, Mihácsi Irén (80 éves)
Braun György (79 éves)
Bráder Rezső (88 éves)
Halmosi István (Kőszegdoroszló, 83 éves)
Bráder Rezsőné, Molnár Irén (82 éves)

Időnk már lejárt. Indulni kell tovább.
Új célok várnak, várnak ránk, utunk visz tovább.
Szívünket kösd össze már! Hozz új találkozást!
Jézus, te áldjad, áld meg hát utunkat, merre visz tovább.
Mégsem búcsúzunk, hisz nálad újra találkozunk,
Minden út hozzád visz jó Urunk.
Vezess hát! Várnak újabb csodák.
Vezess hát! Tárd ki az ég ajtaját. Vezess hát!
Induljunk bátran Jézus lábnyomán. Jézus lábnyomán!

 

Gyülekezeti események 2005. ősz-tél

• Október 1-jén emlékező hálaadó istentiszteletet tartottunk a szombathelyi temetőben, Szabó Lajos 10 éve elhunyt lelkész sírjánál
• Október 1-jén jótékonysági hangverseny volt a kőszegi evangélikus templomban, melynek adományai Pintér Benedek gyógykezeltetését szolgálják.
• Október 2-án tartottuk Kiszsidányban a hálaadó ünnepet.
• Október 9-én gyülekezeti kirándulás keretében Balatonbogláron, Balatonszárszón, Kötcsén, és Siófokon járt a gyülekezet csoportja.
• Október 15-én Egyházmegyei Gyereknap volt Körmenden.
• Október 28-30. "Reformáció és misszió" címmel közös reformációi estekre gyülekeztünk össze a kőszegi református templomban. A szolgálattevők Szeverényi János, Mesterházy Balázs és Andrea evangélikus lelkészek valamint Veres János kőszegi református lelkész voltak.
• Október 31-én reformációi ünnepi istentisztelet közvetített a kőszegi templomunkból a Magyar Rádió Kossuth adója.
• November 5-én Egyházmegyei Konfirmációi Csendesnap volt Acsádon.
• November 6-án került sor az őszi hálaadó családi istentiszteletre Kőszegen.
• November 8-án a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen Keveházi Lászlót díszdoktorrá avatták.
• November 19-én Kézműves délután keretében készültek hittanosaink és szüleik az ádventi időszakra. A készített munkákból Ádvent első vasárnapjától kezdődően vásárt szerveztünk, melynek bevétele a gyermek- és ifjúsági munka céljait szolgálja.
• November 27-én Ádvent első vasárnap esti istentisztelet volt a kőszegi evangélikus templomban a gyülekezet kórusa és a konfirmandusok szolgálatával.
• December 2-án pénteken, és 3-án szombaton "Tekints le az égből" címmel került sor Kalincsák Balázs és Kalincsák Balázsné Varga Katalin nemescsói lelkészek ádventi evangélizációs szolgálatára a konventteremben.
• December 4-én vasárnap a három napos sorozat záró alkalmán Kalincsák Balázs hirdette az igét úrvacsorai istentisztelet keretében.
• December 4-én Ádvent második vasárnapján Mikulás-váró délutánra gyülekezetek össze a Konventteremben gyülekezetünk óvodásai és kisiskolásai. Este a Jurisics téri ádventi koszorúnál gyülekezetünk szolgált a közös gyertyagyújtásnál.
• December 7-én, Gyülekezeti Énekkarunk és a Zeneiskola növendékei adtak hangversenyt szeretetotthonunkban.
• December 8-án Ádventi zenés áhítatot tartottunk az evangélikus templomban a Budaker Gusztáv Zeneiskola tanárainak közreműködésével.
• December 11-én, vasárnap ádventi szeretetvendégség volt a Konventteremben "Az áldás, mint a legősibb szentség" címmel Dr. Varga Gyöngyi lelkésznő gondolkoztatott el egy elfeledett ajándékról.
• December 14-én este a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség kápolnájában ádventi zenés áhítaton szolgált gyülekezeti kórusunk.
• December 18-án, Ádvent negyedik vasárnapján délután tartottuk a gyermekek karácsonyi ünnepét templomunkban, a hittanosok szolgálatával. Este a Jurisics téri ádventi koszorúnál a három egyházközség közös szolgálatával gyújtottuk meg az ádventi koszorú negyedik gyertyáját.
• A keddi Bibliakör, a Fiatal felnőtt kör, és az Ifjúság ünnepre hangoló, idei utolsó alkalmait a Karácsony előtti héten tartjuk 20-án, 22-én, ill. 23-án a szokott időben.
• 2006. január 15 és 22 között tartjuk az ÖKUMENIKUS IMAHÉT alkalmait Kőszegen. Az alkalmak 18 órától kezdődnek vasárnaptól szerdáig a római katolikus plébániatemplomban, csütörtöktől vasárnapig pedig az evangélikus templomban.
• Január 21-én szombaton ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI ISTENTISZTELET-et tartunk.
• A NŐK ÖKUMENIKUS VILÁGIMANAPJA kőszegi alkalmát 2006. március 5-én, vasárnap 15 órától tartjuk a Konventteremben! Mindenkit szeretettel várunk a közös alkalmainkra!

Köszönjük mindazok segítségét, akik adójuk 1%-át
gyülekezeti alapítványunk, ill. a Magyarországi
Evangélikus Egyház javára ajánlották fel az elmúlt
évben. Kérjük, gondoljanak ránk legközelebb is.
"Békesség Háza" Alapítvány
adószáma: 18886700-1-18
Magyarországi Evangélikus Egyház
technikai száma: 0035

Állandó gyülekezeti alkalmaink

• Istentiszteletek:
  vasárnap 9.00 istentisztelet
  vasárnap 10.30 gyerek-istentisztelet (tanévben)
  vasárnap 18.00 esti istentisztelet
  szerda 18.00 német nyelvű istentisztelet
• Bibliaóra: kedd 18.00
• Konfirmációi óra: péntek 15.30
• Ifjúsági óra: péntek 19.00
• Fiatal felnőtt kör: kéthetente csütörtök 18.30
• Kóruspróba: szerda 18.30

Ünnepi istentiszteleti rend

December 24. szombat, Karácsonyeste
16 óra Szentesti istentisztelet Kiszsidányban
18 óra Szentesti istentisztelet Kőszegen
December 25. vasárnap, Karácsony első napja
9 óra Úrvacsorai istentisztelet
10.30 óra Gyermek-istentisztelet (Úrvacsora)
14 óra Úrvacsorai istentisztelet Kiszsidányban
December 26. hétfő, Karácsony második napja
9 óra Istentisztelet (Úrvacsora)
11 óra Német nyelvű úrvacsorai istentisztelet
December 31. szombat
18 óra Óév esti istentisztelet
Január 1. vasárnap
9 óra Újévi istentisztelet
10.30 Gyermek-istentisztelet
Január 6. péntek
9 óra Vízkereszt ünnepi istentisztelet

Január és február hónapban 18 órai esti istentiszteletet nem tartunk. A délelőtti istentiszteletekre, valamint az ökumenikus imahét esti alkalmaira várjuk szeretettel a Kedves Testvéreinket!

Gyerekeknek

Mondjunk együtt újévi köszöntőt!

Az új évnek ünnepére
Az a kívánságom,
Hogy e háznak lakóira
Áldás, öröm szálljon!
Ne ismerjék a szükséget,
Se a betegséget,
Mindenkinek kívánok
Boldogabb új évet!
Eljött már az új év
Borzos szakállával.
Köszöntők is járnak
Sok erős hadával.
Mi is azért jöttünk
Gazduram házába,
Kívánjuk, hogy szálljon
Az Isten áldása
Az egész családra!
Itt van már az új esztendő,
Megérkezett végre.
Hálát adva tekintek fel
Istenhez az égre,
Köszönöm, hogy megengedte
Érnünk egészségben.
Jó szüleim üdvözöllek
Ez új esztendőben!

 

Megtalálod a tíz eltérést a két kép között?

Mi az? (Találós kérdések)

Kerek életfáján szép tizenkét ága,
szép tizenkét ágán ötvenkét virága,
ötvenkét virágán hét gyöngylevelecske,
gyöngylevelecskén huszonnégy erecske.
(Év, hónapok, hetek, napok, órák)

Halott minden háznál, de nem harangoznak,
A halottas háznál nem is siránkoznak.
Amely napon meghalt, el is temettetett,
S másnap a meghaltnak gyermeke született.
(Az év utolsó napja)

Tiszta fehér születése, lucskos, sáros temetése.
(Hó)

Virág, mely télen virágzik, meleg napon elázik.
(Jégvirág)

Szürke szárnyú nagy madár,
Szürke lesz a nagy határ,
Ha ősszel a földre száll.
(Köd)

Télen szalad sebesen, nyáron pihen csendesen.
(Szánkó)

Forrás: Varga Ferencné:
Sző, fon, nem takács. Mi az?
Anno Kiadó

Színezd ki a KÉPET!

(Forrás: http://kids.crossmap.com/activities/bible1/index.htm)

SZEGLETKŐ - a Kőszegi Evangélikus Egyházközség lapja.
Megjelenik Kőszegen, évente két alkalommal.
Felelős kiadó: a Kőszegi Evangélikus Egyházközség
Cím: 9730 Kőszeg, Gyöngyös u. 29. Telefon/fax: 94/563-154
E-mail: koszeg@lutheran.hu Honlap: koszeg.lutheran.hu
Felelős szerkesztő: Baranyay Csaba