A KŐSZEGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJA
2007. Pünkösd - IV. évfolyam, 1. szám

Tartalom

• Puszta Sándor: A Szentlélek himnusza
• Borúra derű
  Gyülekezetünk történetéből VI.
• Nyolc új szoba és megújult közösségi helység a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthonban
• Sok százan dicsértük együtt az Istent
• Határátlépő – belülről
  egy katolikus testvérünk szemével
• KONFIRMÁCIÓ – 2007. június 3. de. 10 óra
• Hittanverseny
• Gyülekezeti események 2007. első felében
• Előttünk álló alkalmak
• Állandó gyülekezeti alkalmaink
• Gyerekeknek

A címoldalon Cerezo Barredo: Pünkösd című alkotása látható • Forrás: http://pmpilgrim.blogspot.com/2004_05_01_pmpilgrim_archive.html

Puszta Sándor
A Szentlélek himnusza

A Lelket várom, a Nagyszerűt,
Mi Szépségekben szíven üt.
A Lelket, ki az Atyától lett
S a vizek felett lebegett.
A Lelket, akiben élet forr,
És rózsáival teleszór...
A Lelket, mely gyújt, csodát mível,
És betölt kegyelmeivel.
Mi föntről, egekből árad át,
Az örök élet áramát.
Mi telít, ürít és újra tölt
És újjászületik a Föld!

A Lelket várom, az Ihletőt,
Ki megvigasztal szenvedőt,
Ki megihleti az alkotót,
Akartat velünk minden jót!
Ő áll mögötted, ha verset írsz,

Ha víg vagy és ha sírva sírsz.
És rádcsorog, mint hű, szende fény,
Mint piros szárnyú költemény.
A Lélekre várok, lesem én,
Mely örök ifjú, sose vén.
Ifjabb, akár e zengő tavasz
És szirmaival behavaz.

A Lelket várom, dús égi Szél,
Ott fú, hol akar és beszél.
Mond kimondhatatlan szavakat
És kormányoz világokat.
Mint Isten zord villáma repül,
Pápák szavára települ.
Zúgó Vihar, mi úgy rohan át,
Hogy elgörbülnek a koronák.
Mint irgalmas szellő lengedez,
Békéjével simít, legyez.
Megkérem, mondjon majd értem szót,

Védje az egyedülvalót.
Velem, veled, és vele legyen,
Hogy minden ember szent legyen!
Legyen, aki víg s ki bús, az is,
S legyenek mind a holtak is...

A Lelket várom, Vigasztalót,
Hogy szóljon és mondja azt a Szót,
Mi tisztán a Lélekből való,
S egyedül örökkévaló!
Amely minden szóba beleszól,
Melyre a cédrus meghajol,
Amely száll a Libanon felett,
És Kérdés is, meg Felelet!
Amely zengve zúg és zúgva zeng,
Magasságban s a mélyben lent!
Ki az Infernókban s Poklokon,
Az egyedüli Hatalom!
És ki egyedüli Úr csupán,
Pecsét, az Isten trónusán!

Vissza a tartalomhoz

Borúra derű
Gyülekezetünk történetéből VI.

Ha emlékszünk még az előző szakaszra, annak címe: "Egy viharos század" volt. Valóban, pontosan egy évszázad volt ez, 1681-től 1781-ig tartott. S ezután következett hála Istennek a "borúra derű", fordítva, mint mondani szoktuk. Ez nem azt jelenti, hogy minden vihar elmúlt, jöttek még nehéz korszakok is. Ezekről is olvashatunk majd. Mégis, a nagy viharfelhők elmúltak, a "derűs" korszakot pedig így is nevezhetjük a türelem korszaka.
1781-ben II. József, Mária Terézia fia, a "kalapos király", aki nem koronáztatta meg magát, az "Edictum tolerancia"-t, a Türelem rendeletét adta ki. Messze nem jelentett ez teljes vallásszabadságot! A katolikus vallás "uralkodó vallás" maradt. De a rendelet bevezető szövege már így hangzott: "Minthogy Ő Felsége meg van győződve arról, hogy minden kényszerítés, mely erőszakot követ el az emberek lelkiismeretén, nagyon ártalmas, viszont pedig a keresztény kegyesség által jóváhagyott igazi türelmességből a legnagyobb haszon áramlik a vallásra és az államra, elhatározta, hogy ezt a türelmességet összes örökös tartományaiban törvénnyel megszilárdítja." Politikai tekintetben ez a rendelet azt jelentette, hogy a katolikusok mellett reformátusok, evangélikusok és görög katolikusok is eljuthattak állami tisztre, méltóságra Szúz Máriára tett eskü nélkül is. A rendelet az oktatás terén is megnyitotta a protestáns iskolák alapítása lehetőségét.
A magánéletben előírta, hogy a vegyes házasságoknál szűnjenek meg a reverzálisok, amelyek eddig arra kötelezték a szülőket, hogy a gyermekeiket katolikusnak neveljék. Megengedte, hogy a nem katolikusok magán istentiszteleteket tarthassanak "Ahol több mint 100 "akatolikus" család elszegényedés nélkül vállalja, hogy templomról, papról, tanítóról gondoskodni akar és tud, ott egy udvarban, torony és harang nélkül "oratóriumot" (imaházat!) építhetnek" Ha nem is teljes szabadságot, de nagy örömöt és előrelépést jelentett ez a rendelet. 1783–84-ben evangélikus egyházunkban 165 anya- és 586 leánygyülekezet éledt fel. A Dunántúli Kerületben öt év alatt 50-ról 126-ra elemelkedett a gyülekezetek száma. Tényleg öröm volt ez.
De mit jelentett ez nálunk, Kőszegen? Az 1781. október 25-én kiadott rendeletet városunkban ez év december 24-én hirdették ki, tehát Karácsony estéjének ünnepén. A következő napon, tehát Karácsony 1. ünnepén a német és magyar közösség együtt már Kőszegen, Pigner Sámuel felügyelő házában tartott összejövetelt, természetesen itt is felolvasták a rendeletet. Azonnal határozat született: kérvényezik a templom építését. Természetesen ez a rendelet azt is jelentette, hogy az eddig kötelezően Nemescsón tartózkodó kőszegi lelkészek is visszajöhettek: Wohlmut Ferenc német és Asbóth Gottfried magyar lelkészek. Nemescsón egyébként 1782. január 1-jén olvasták fel a feloldó, türelmi rendeletet.
Kőszegen 352 család, Kiszsidányban 31 család jelentkezett a templomépítés támogatására és a lelkészi és tanítói hivatal fenntartására. Ha ezt az összesen 383 családot csak négy családtaggal szorozzuk be, ez is több mint 1500 evangélikus felnőttet és gyermeket jelentett, akik a próbás száz év alatt megtartották evangélikus hitüket és áldozatkészségüket. Ez a számítás azonban csak "minimális", hogy a nagyotmondást elkerüljük. Ez igazán örvendetes és biztató kezdet volt., sőt Isten csodájának is tarthatjuk.
Persze az építés még ekkor sem ment simán. Az építés engedélyéhez a szombathelyi katolikus püspökség hozzájárulása is szükséges volt, ez bizony hátráltatta az engedély kiadását. Több küldöttség is járt közben az udvarnál, Kehrn Mihály és Küttel János Ádám, egy másik küldöttségben pedig Fügh János és Stettner Mihály. Végül is az engedélyt 1783. május 25-én kaptuk meg az építésre, a város egyik mocsaras, vizes udvarában. Amikor a hely meg lett, akkor a gyülekezet a mai Gyöngyös utcában négy házat vásárolt a lelkészek, tanítók és iskola számára, s ehhez is többen sok adománnyal járultak hozzá. Május 26-án tartották Kőszegen száz tiltott év után az első keresztelést Biró Ferenc felügyelő házában, talán érdemes a kislány nevét is feljegyezni: Kantner Katalin, egy posztókészítő leány volt. Ez volt az első szertartás egy istentisztelettel egybekötve, el lehet képzelni, mennyien jöttek össze és mi lyen hálás szívvel, könnyes szemmel. Június 1-jén volt a következő vasárnap és istentiszteleti nap. Délelőtt Asbóth lelkész magyarul, délután pedig Wohlmut lelkész németül hirdette az igét. A következő napon, hétfőn, reggeli istentisztelet volt és ezen a napon tartották az első temetési, délután pedig az első esketési szertartást.
Május 31-én kimérték és "kicövekelték a mai templomunk kertjének területét, Június 25-én volt a templom alapkőletételének nagy ünnepe, az ünnepi beszédet nagy gyülekezet, sok vendég előtt Asbóth lelkész tartotta. Az építés gyorsan haladt, mert nemcsak a mesterek és embereik dolgoztak, hanem nagyon sok gyülekezeti tag is beállt sokszor segíteni. Ennek eredménye lett, hogy ez év november 30-án, az első ádventi vasárnap már felszentelhették a templomot. Az akkori jegyzőkönyv szövege így hangzik: "November 30-án, az első ádventi vasárnapon, miután új templomunk Isten segítségével felépült, felszenteltetett, három igehirdetés tartása mellett. Isten, aki a templom építésben segítségünk volt, segítsen, hogy ez a hely ezután is Isten dicséretére szolgáljon, és a következő nemzedékek is Őt dicsérjék abban." Kevesen tudják, hogy ez a templom tehát öt hónap alatt épült fel, s ez a tény nemcsak az építőket és a gyülekezetet, hanem elsősorban azt az Istent dicséri, akiről a zsoltár ezt mondja: "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők." Jó lenne, ha az idén 324 éves templomunkra ilyen hálával tekintenénk, megtöltenénk, mint elődeink, és hittel hallgatnánk abban Isten üzenetét úgy, hogy azért még utazni sem kell, "helyben" van.
Ezután gyülekezetünk életében sokféle szempontból az építés ideje kezdődött, de ez legyen egy következő szakasz, történet.

Keveházi László

Vissza a tartalomhoz

Nyolc új szoba és megújult közösségi helység
a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthonban

2007. május 17-én Mennybemenetel ünnepén került felszentelésre a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon bővítés utáni új része. Az ünnepi istentiszteleten Rostáné Piri Magda esperes végezte a liturgiai szolgálatot Baranyay Csaba mellett, Isten igéjét Ittzés János, az egyházkerület püspöke hirdette.

Az immár 450 éves kőszegi gyülekezetben a diakóniai munka komoly múltra tekint vissza. A kőszegi evangélikus hívek támogatásával Nemescsóban nyitották meg az ország első evangélikus árvaházát.
Így talán érthető, hogy az 1990-es években az egyházi ingatlanok kártalanításával egy szeretetotthon létrehozásának a gondolata fogalmazódott meg a gyülekezet vezetésében. A konventház államosított részét természetben igényelte vissza a gyülekezet, míg a mellette lévő épületért pénzbeli kártalanítást kért. Ezután kezdődhetett el az otthon tervezése és kivitelezése – s amint erről már gyülekezeti újságunk hasábjain beszámoltunk – az otthon elindításához alapítványt hozott létre az egyházközség "A Békesség Háza" néven, hogy az építkezés befejeződhessen.
A gyülekezet tagjainak áldozatkész adakozása, és a felmérhetetlen sok társadalmi munka meghozta gyümölcsét, így a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon 2001. április 2-án megkezdhette működését. Az idei év januárjában pedig elkezdődött szeretetotthonunk bővítése.
Az új gyülekezeti ház építésével lehetővé vált, hogy a lelkészlakás és a gyülekezeti helységek helyén újabb szobákat alakítsunk ki. Az intézmény nyolc szobával bővült, ezek mindegyikéhez fürdőszoba tartozik. A szobák nagyrésze egyágyas, kettő kétágyas szoba is kialakításra került – házaspár vagy testvérpár részére. Megújult a konventterem is, amely az otthon közösségi helységeként működik tovább. Terveink közt szerepel a jövőben még többágyas szoba kialakítása is az arra rászorulók számára.
Reménység szerint sikerül majd az otthonba újonnan beköltözők mindennapjait szebbé tenni, és jól fogják itt magukat érezni régi lakóinkkal együtt.
Freyler Ernőné otthonvezető Csiki Ferenc versével köszöntötte az otthon minden kedves régi, és leendő új lakóját...

Csíki Ferenc
A legnagyobb művészet

A legnagyobb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Soha nem lenni reményvesztett,
csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni öledbe,
s hagyni, hogy a gondot más viselje.
Hol segíteni tudtál régen,
Bevallani alázattal szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman,
Istentől rád rakott igában.

Mi adhat ily’ békét nekünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinni kell,
örök hazába készít fel.
Eloldja kötelékeinket,
ha a világ fogva tart minket.

Megtanulni ezt a művészetet,
tudom, csak nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
és készek legyünk beismerni:
önmagamban nem vagyok semmi.

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja,
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
ha kezed már gyenge más munkára,
összekulcsolhatod hát imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra és kicsinyre,
a ha ezt a munkát elvégezted,
és ha az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!"

Vissza a tartalomhoz

Sok százan dicsértük együtt az Istent

Megyei hálaadó napnak adott helyet múlt vasárnap a kőszegi evangélikus templom, illetve a parókia udvara. Az egyházmegyében most először hirdettek ilyen nagyszabású találkozót, ahol valamennyi egyházközség hívei találkozhattak egymással, imádságban és kötetlen együttlétben egyaránt.
Vasárnap dél tájban, miután az istentisztelet már véget ért, az egyházi épületek által határolt belső udvar leginkább vásári sokadalom képét mutatta. Változatos árukkal telt sátrak, gőzölgő kondérok, süteményektől roskadozó asztalok, nézelődő családok. Így is hirdették meg ezt a programot: evangélikus piac. Közelebbről megnézve azonban a sátrakban nem mézeskalácsot árultak. A Vasi Evangélikus Egyházmegye hat régiója gyülekezeteinek belső életét, munkájának gyümölcsét mutatta meg a többieknek. A sárvári nőegylet tagjai például a lepramisszióról adtak életközeli képet, a bükiek a gyermekeik által díszes üvegekbe adagolt büki gyógyvizet kínálták. Minden sátorban fotók, videofelvételek mutatták be a kisközösségek életét, a bibliatáborokat, művészeti csoportokat, a gyülekezetek templomait, egyházi épületeit. Így talán még sosem gyűlt össze egyetlen palettára a színes egyházmegyei hitélet.
– Több, mint hétszázan jöttek el ma, az egyházmegye összes gyülekezetéből – újságolta el a délelőtti, közös istentisztelet után boldog büszkeséggel Baranyay Csaba kőszegi lelkipásztor, a rendezvény házigazdája. – Ma nem is tartottak a települések templomaiban istentiszteletet, csupán egy rövidebb imát indulás előtt az otthon maradóknak. Sokan élnek a megyében 10–15 fős szórvány gyülekezetekben. Bizonyára számukra különösen nagy élmény volt az, ahogy ma több száz ember együtt dicsérte az Istent, nyolc lelkész osztotta az úrvacsorát. Húsvét utáni ötödik vasárnap minden évben rogate, azaz az imádság vasárnapja. Tavaly támadt az az ötlet, hogy az idén legyen egy közös alkalom, amikor mindenki együtt imádkozik, egymást erősítve ad hálát mindazért, amit Istentől kapott. Ennek a törekvésnek része az az "expo" is, amit gyülekezeteink számára meghirdettünk. Itt mindenki megmutathatja magát a többieknek, jó példák, ötletek cserélhetnek gazdát. A kötetlen, kicsit vásári hangulat arra is rámutat, hogy csak egy életünk van, nem választható külön a hit a hétköznapoktól. Isten mindenhol ott van, nem tilt el minket az örömtől, a szórakozástól sem.

A rendezvény másik apropója az ilyenkor hagyományos Gustav Adolf vasárnap volt, amikor az egyes gyülekezetekben szószéket szoktak cserélni a lelkészek, s az aznapi perselypénzt a kisebb gyülekezetek megsegítésére ajánlják fel. Most ennek a rendezvénynek az előkészítésével segítettek a tehetősebbek a kisebbeknek. Ki busszal, ki ebéddel, ki egyéb felajánlással járult hozzá, hogy ezen a napon mindenki együtt tapasztalhassa meg és adhasson hálát azért, hogy Isten megáldja az egy akarattal, rá figyelve munkálkodókat. A házigazda arról számolhatott be, hogy a nagyszabású rendezvény előkészítése során megható módon mozdult meg az emberekben a segítő szándék.
A vásári forgatagban kínáltak a szervezők alkalmat az elcsendesedésre, a lelki visszavonultságra is. A közösségi épületben kialakítottak egy meghitt hangulatú imaszobát, ahol ki-ki akár papírra is vethette egyéni könyörgéseit. Akik kérték, azoknak a személyes imáit az elbocsátás előtt fel is olvasták, hogy imaszándékukat egy nagyobb közösség hordozza. A kora délutáni órákban előadások között is lehetett választani: missziós munkáról, diakóniáról, vasi evangélikusságról. A muzsikát kedvelőket a répcelaki Vekker együttes zenés szolgálata várta a templomban. Mivel sokan érkeztek családostól, a gyermekek foglalkoztatásáról is gondoskodni kellett. Délelőtt városi akadályversenyt, délután pedig kézműves foglalkozásokat, sportvetélkedőket szerveztek a számukra.
Maguk a szervezők sem tudják még, hogy pontosan milyen formában, de folytatni szeretnék a közös hálaadó nap hagyományát. Jóllehet, az egyházmegyében szinte egyedülállóak a kőszegi gyülekezetben adott infrastrukturális feltételek, a templomhoz közeli új közösségi ház, az udvar, az evangélikus iskola. Ám a szervezők – a házigazda és Verasztó János répcelaki lelkipásztor – szerint, és minden bizonnyal a résztvevők sokasága szerint is érdemes munkálkodni több hasonló találkozón, hogy minél nagyobb körben terjedhessen a jó hír és a segítő szándék.

Tersztyászky Krisztina
(Forrás: Vas Népe)

KÉPRIPORT

Vissza a tartalomhoz

Határátlépő – belülről
egy katolikus testvérünk szemével

Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak arról néhány gondolatot, mit jelent számomra a Határátlépő fesztivál, elgondolkodtam. Harmadik alkalommal rendezzük meg idén, és ezen még nem járattam az agytekervényeimet. Nekem a "Határátlépés" a 2005-ös ökumenikus imahéten kezdődött. Ez volt életem első igazán ökumenikus Istenélménye. A készület, az imádságok, az egymásra figyelés, a közös Istendicsőítés. Ez az "áldott állapot" szülte meg a fesztivált. Éreztük, hogy ez a közös találkozás az Atyával az imahét befejeztével nem érhet véget, folytatni kell.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy az imahetet követően egy országos konferencián vettem részt, ahol beszámolhattam az imahéten szerzett élményeimről. Irigykedve hallgatták a beszámolómat, ugyanis az ország más vidékein ilyen egységben és szeretetben nem zajlott le az imahét.)
Ezzel az Isten szeretetével felhevített lelkülettel nem volt nehéz a fesztivált megszervezni. Nincsen annál csodálatosabb és felemelőbb dolog, mint amikor több – különböző felekezetekhez tartozó – ember közös imádságából születik meg valami. Nem számít az, hogy ki honnan jött, nem számítanak a különbségek, hiszen van Közös Pont: a Mennyei Atyánk. Ezt mindannyian megtaláltuk. Tudtuk és tudjuk egymást elfogadni olyannak, amilyen. Tudtuk és tudjuk egymást úgy szeretni, hogy Jézus Krisztus megjelenhet közöttünk, és Ő alkothat valamit általunk, mi pedig az eszközei lehetünk. Közösen építhetjük Isten országát itt a földön. Hisszük és érezzük azt, hogy a mennyei Atya a tenyerén hordozza e szolgálatunkat, hiszen Jézus megmondta: "Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól." (Mt 18,19) Mi kértük. Látjuk és tapasztaljuk, hogy ami nehéz, az könnyű lesz, ami akadály, az elhárul, ami be van csukva, az kinyílik, ami feladat, az megoldódik.
E lelkülettel készülünk idén is a fesztiválra, mely ebben az évben a családokhoz szól. Erre hívunk mindenkit családjával együtt. Tapasztaljuk meg közösen, hogy a kölcsönös szeretetünkben megjelenik az Isten!

Szeretettel: Pászner Gábor

Vissza a tartalomhoz

KONFIRMÁCIÓ – 2007. június 3. de. 10 óra

Idei évi konfirmandusaink: Baranyay Zsófia, Beke András, Bukovinszky Zsolt, Haramia Nikolett, Koczor Belián, Krizonics Dávid, Molnár Fanny, Oláh István, Plechl Dávid, Rónai Máté, Schabasser Erik, Schwahofer Zsófia, Suborics Richárd, Tórh Karina, Wölfel Mihály

A kép a balatonszárszói táborban készült, ahol a szombathelyi konfirmandusokkal együtt készültünk a konfirmációra.

Az 50 évvel ezelőtt konfirmáltakat is hívjuk a konfirmációra, hogy együtt adjunk hálát Isten megtartó erejéért, és újbóli megerősítést kérjünk testvéreink számára és kérjük Isten irgalmát előrement Test véreinkre.
1957-ben a következő testvérek konfirmáltak a kőszegi gyülekezetben: Derdák Gusztáv, Derdák Vilmos, Gamauf Lajos, Hegyvári Judit, Istenics János, Istenics Olga, Istenics Vilmos, Koczor Frigyes, Kövesdi Edit, Kunfalvi Csaba, Kunfalvi Zol tán, Lackner Ernő, Paár Erzsébet, Paár Erna, Rádl Anna, Rónás János, Rusznyák Rezső, Rusznyák László, Schőnfeld Károly, Takács Erzsébet, Varga Gyula, Varga Mária, Völker József.

Vissza a tartalomhoz

Hittanverseny

A 2007. évi országos hittanversenyen a megyei forduló megmérettetései után, gyülekezetünk négy csoporttal képviseltette magát a budapesti Fasori Gimnáziumban. Három csoport a gyülekezetek, egy pedig az egyházi iskolák versenyén.
A gyülekezetek versenyén a legkisebbek (1–2. osztály) első helyezést értek el. A csapat tagjai: Derdák Evelin, Nagy Gergő, Pádár Viktória, Wilkins Dávid.
A második korcsoportban (3–4. osztály) hittanosaink második helyezést értek el. A csapat tagjai: Kunfalvi Álmos, Marton Levente, Henn Sofi, Vaskó Julianna.
A harmadik korcsoport versenyén (5–6. osztály) harmadik helyezést értek el a kőszegiek. A csapat tagjai: Baranyay Borbála, Máté Réka, Nagy Ádám, Németh Olivér.
Az egyházi iskolák versenyén a legkisebbek korcsoportjában szintén harmadik helyezést értek el hittanosaink: Kaiser Benedek, Pongrácz Luca, Vaskó Dorka, Wilkins András.
Gratulálunk!
Köszönet minden felkészítőnek és segítőnek!

Vissza a tartalomhoz

Gyülekezeti események 2007. első felében

• Január 21–28-ig tartottuk Kőszegen az Ökumenikus imahét idei alkalmait. "...a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé." (Mk 7.37) alcímmel. Az alkalmak vasárnaptól szerdáig a Jézus szíve plébániatemplomban, csütörtöktől vasárnapig az evangélikus templomban voltak, ahol Baranyay Csaba ev. lelkész, Keveházi László ny. ev. lelkész, Veres János ref. lelkész, Baranyayné Rohn Erzsébet ev. lelkész, Zabos Róbert verbita missziós testvér, Kakucs Adél Petra domonkos nővér, Gombos T. Bálint rk. káplán, valamint Harangozó Vilmos rk. plébános szolgáltak igehirdetéssel.
• Február 10-én ifjúságunk volt a házigazdája az immár hagyományosnak számító kőszegi ifik közös farsangi alkalmának. A három ifjúsági csoport tagjai előadással készültek és többféle vetélkedőn mérhették össze erejüket...
• Február 11-én családi délutánt rendeztünk a gyülekezeti házban.
• Február 13-án Hit és betegség címmel Dr. Koch Béla háziorvos tartott előadást a keddi bibliaóra keretében.
• Február 16-án került sor a Tűzszekerek című film levetítésére a gyülekezeti teremben a Filmklub első alkalma keretében.
• Február 18-án szeretetvendégséget tartottunk a gyülekezeti házban a konfirmandusok és szüleik számára.
• Március 2–4-én konfirmációra felkészítő táborban vettek részt fiataljaink Balatonszárszón.
• Március 11-én tartottuk a Nők Ökumenikus Világima napja kőszegi alkalmát.
• Március 25-én családi istentiszteletet tartottunk.
• Április 1-jén zenés passiójátékkal szolgált a Pécsi Evangélikus Ifjúság a Jurisics vár lovagtermében.
• Április 8-án Húsvét hajnali istentiszteletet tartottunk, mely után közös húsvéti reggeli volt a gyülekezeti házban.
• Április 14-én Szombathelyen, az evangélikus templomban tartottuk az első Tamás-misét a keresők istentiszteletét. Az alkalmat a szombathelyi és kőszegi ifjúság tagjai készítették elő.
• Április 22-én Solymár Péter csömöri lelkész hirdette Isten igéjét gyülekezetünkben.
• Április 29-én finn testvérgyülekezetünk lelkésze, Pekka Huokuna mikkeli igazgató-lelkész hirdette Isten igéjét gyülekezetünkben.
• Május 13-án Kőszegen volt az első Vasi Hálaadó Nap.
• Május 17-én volt a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon új szárnyának felszentelése. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét.
• Május 20-án istentisztelet keretében került sor az idei konfirmációi vizsgára.

Vissza a tartalomhoz

Előttünk álló események

• Gyülekezeti csoportjaink évzáró alkalmai:
  Bibliakör: június 5. kedd 15 óra (Kerti-party Keveháziéknál); Fiatal Felnőtt Kör: június 8. péntek18 óra; Ifjúsági kör: június 1. péntek 19 óra
  • Június 3-án délelőtt 10 órától konfirmációi ünnep.
  • Június 10-én, vasárnap 10 órakor tanévzáró istentisztelet.
  • Június 16-án 18 órától templomunkban kerül sor a Kő szegi Vonósok nyári hangversenyére. Szeretettel várunk minden zeneszerető érdeklődőt!
  • A hagyományos Hittanhét, gyülekezeti napközis tábor, idei időpontja: június 18–22. minden nap 8.30 és 13 óra között. Várjuk a jelentkezéseket a Lelkészi Hivatalban!
  • Július 15-től 22-ig ismét lesz Országos Kézművestábor Kőszegen! Jelentkezés: Martonné Némethy Mártánál.
  Telefon: 06-20/824-4300.

Vissza a tartalomhoz

Állandó gyülekezeti alkalmaink

VASÁRNAP
9.00 Istentisztelet
(ünnepnapon és minden hónap első
vasárnapján úrvacsorai istentisztelet)
10.30 Gyerek-istentisztelet (tanévben)
(A gyermek-istentiszteleteket az új gyülekezeti teremben tartjuk.)

KEDD
16.00 Gyülekezeti bibliaóra

SZERDA
18.00 Német nyelvű istentisztelet
18.30 Kóruspróba

CSÜTÖRTÖK
19.00 Fiatal felnőtt kör (minden második héten)

PÉNTEK
15.15 Konfirmációi óra
19.00 Ifjúsági óra

Vissza a tartalomhoz

Gyerekeknek

Összeállította: Martonné Némethy Márta

Letölthető oldal

SZEGLETKŐ - a Kőszegi Evangélikus Egyházközség lapja.
Megjelenik Kőszegen, évente két alkalommal.
Felelős kiadó: a Kőszegi Evangélikus Egyházközség
Cím: 9730 Kőszeg, Gyöngyös u. 29. Telefon/fax: 94/563-154
E-mail: koszeg@lutheran.hu Honlap: koszeg.lutheran.hu
Felelős szerkesztő: Baranyay Csaba