Evangélikus gyülekezet a katolikus templomban

Furcsa, de így kezdődött evangélikus gyülekezetünk története városunkban. Ezt a kezdetet az 1550-es évekre helyezhetjük. Bár előtte is voltak már annak jelei, hogy a reformáció szele itt "fújdogálni kezdett". Chernel Károly szerint a Jurisich családban is voltak, akik a reformáció felé hajlottak. Még előbb ideért egy "előreformációs" hullám is, egy bizonyos Kőszegi Annát azért ítéltek el, mert "waldens" volt.
De hamar ideérhettek Luther írásai is. S a németül beszélő városban sokan megértették azokat, nemcsak azért, mert a nyelvet ismerték, hanem annak lényegét tekintve is: "az egyháznak reformációra van szüksége!" Így történt, hogy az említett 1550-es évekre a város nagyobbik része "lutheránusnak" nevezte magát. S 1554-ben, küzdelem után, mégis békésen Álts Mihály plébános átadta a Jakab templom kulcsát az evangélikusoknak. Hogy közös templomban volt-e ezután a két felekezet istentisztelete, vagy a katolikusok a "Tábornok házban" jöttek össze, ez vitatható. De tény, hogy az evangélikus gyülekezet ezután az ősi, 1300-as évek végén, vagy az 1400-as évek elején épült templomban tartotta istentiszteleteit több mint egy évszázadig, 117 évig.

Az evangélikus gyülekezet két temploma

Chernel Károly szerint innen van arra is nyom, hogy a reformáció iskolát is életre hívott. Biztos vagyok abban, hogy előtte is volt, de nyoma nincs. Annak viszont igen, hogy az evangélikus gyülekezet komolyan vette a "templomot és iskolát" együtt. S számításom szerint ebben a században gyülekezetünknek mintegy harminc lelkésze volt, persze német és magyar lelkészek külön. De az erősödés jelét talán leginkább az jelzi, hogy 1615 körül a gyülekezet német nyelvű része új templomot épített, a mai Imre templomot a régi mellé. Bő félévszázadig így hát két temploma is volt gyülekezetünknek. Ez még akkor is így van, ha van, aki ezt nem ismeri el.

Evangélikus gyülekezet templom nélkül

1671-ben püspöki küldöttség érkezett városunkba, azzal a céllal, hogy a Jakab templomot visszavegye a katolikus egyház használatára. Ennél is súlyosabb volt, amikor 1673-ban az általunk épített templomot is elvették tőlünk. Gyülekezetünk így templom nélkül maradt! Azt azonban nem gondolták, hogy az ún. "ellenreformációs szakasz" még nehezebb éveket is hoz. Az 1681-es országgyűlés határozata értelmében: nyilvános protestáns istentiszteleteket csak a törvénycikkekbe (artikulusokba) foglalt templomokban szabad tartani. A mi vidékünkön ez négy ilyen "artikuláris" helyet jelentett: Nemeskér, Nemescsó, Vadosfa és Nemes-Dömölk. S nem azért, mert itt nagy templomok lettek volna. A mi gyülekezetünk tehát Nemescsóra volt kénytelen istentiszteletre járni. De idejártak még Muraközből és a mai Ausztriából is! S a csóiaknak bizony kellemetlenséget is okoztak, hiszen sárosra taposták az utakat, kertjeiket. Tömegek jártak szombaton indulva, hogy vasárnap templomban legyenek!
Így lett a régi, nemes Choy família Köszegéből lelki központ a vidéken. S közben olyan lelkészek szolgáltak itt, mint id. Áchs Mihály, az énekszerző, és kuruc tábori pap, vagy Sartoris János, aki az első "alumneumot" itt Csóban alapította meg. Tudunk olyan lelkészről (Fridelius György) is, aki bemerészkedett Kőszegre, de vissza nem tért soha! Így élt a gyülekezet jó száz éven át, mire vége lett a "babiloni fogságnak".

Evangélikus gyülekezet az új templomban

1781 októberében született meg II. József Türelmi Rendelete. "Tűrjük el" a más vallásúakat is, legyen szabad nekik is komoly állásokat betölteni, és építhetnek "oratóriumot" (imaházat) torony nélkül és udvarban, ahol 100 család ennek költségeit vállalja. Amikor ez év végén itt felolvasták a rendeletet, óriási lelkesedés támadt. A városban 352, Zsidányban 30 család jelentkezett az építés vállalására. 1783 júniusában letették a templom alapkövét és novemberben (orgona és oltár nélkül) felszentelték az új templomot. Innen indult a további építkezés korszaka. Vettek házakat a paplak és iskola céljaira a Gyöngyös utcában. S aztán a 19. században először földszintes, majd emeletes házként jelentkezett a kőszegi gyülekezet háza. Benne lakások a lelkészeknek, iskola és árvaotthon elárvult gyermekek részére!
De innen indult a gyülekezet "belső építése" is, öröm a régi jegyzőkönyveket olvasni az ifjúsági egyletről (KIE), a Nőegyletről és a fiatalok szép kulturális szolgálatáról is, egyéb alkalmakról is.
Felmerült egy új és nagy templom építésének gondolata is. A 20. század első részében a torony meg is épült. De jöttek a világháborúk, s maradt a régi, szép templomunk, sokunk szerint hála Istennek!

Keveházi László

Gyülekezetünk történetéről bővebben