Húsvét utáni második vasárnap – Fehérvasárnap éneke
A vasárnap énekét (EÉK 334. ének) Szász Judit kántorunk szólaltatja meg templomunk orgonáján.

25És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. 26Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. 28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. 32Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.  (ApCsel 20,25-32)

Vigyázzunk egymásra!

Sokat hallott mondat lett ez napjainkra. Nemcsak a média csatornáin keresztül hangzik felénk, hanem egy-egy telefonbeszélgetésben is elmondjuk egymásnak: Vigyázzon magára! Vigyázz magadra! Volt időnk az elmúlt hetekben megtanulni, hogy ez konkrétan mit jelent. De nem csak abban kaptunk segítséget, hogy mennyi ideig mossunk kezet, mikor menjünk boltba, hány méter legyen közöttünk, ha mégis találkozunk egymással, hanem abban is, hogy lelki egészségünk érdekében ne tegyük ki magunkat állandóan a hírek olvasásának vagy hallgatásának, kezdjünk el új dolgokat tanulni, és ne azon bosszankodjunk, hogy más hogy viselkedik a járványhelyzetben, hanem mi tegyük jól a dolgunkat.

Normál körülmények között ez egy olyan jókívánság, mint bármelyik másik: legyen szép napod, érezd jól magad, vigyázz magadra… Most azért kicsit másként hangzik, talán amiatt mert a bizonytalansággal kapcsolódik össze. Nem tudom mire és meddig elég, ha vigyázok magamra és vigyázunk egymásra. Tulajdonképpen ez máskor is így van, csak az a tempó, az az életforma, amiben élhettünk, az ezt feledtette, sőt már-már elhitette velünk, hogy mindent kontrollálhatunk, mindent kiszámíthatunk, megtervezhetünk, még az egészségünket és az életünk éveit is. Nem csak azzal szembesültünk most, hogy törékenyek vagyunk, hanem azzal is, hogyha kicsúszik a kezünk közül a kivívott függetlenségünk, szabadságunk, és annak az illúziója, hogy azt csinálunk, amit akarunk, akkor mennyire elbizonytalanodunk, mennyire sebezhetőek vagyunk.

Vigyázzunk egymásra, vigyázz magadra!  Pál apostol is ezt mondja, amikor búcsút vesz az efezusi vénektől: Viseljetek tehát gondot magatokra és az egész nyájra. Az apostol három évet töltött Efezusban, jelenléte nyilván biztonságot adott a gyülekezetnek. Ha bármi kérdés merült fel, ha vitás kérdések adódtak, ha azzal szembesültek, hogy erőn felüli a belső vagy külső támadás, akkor ott van Pál, irányt mutató, Krisztusra mutató tanításával. Mégpedig azonnal. Nem kell rá várni, nem kell a feszültséget hosszú ideig elviselni, hiszen közöttük van. Biztos pontként. Nem véletlen folytatja búcsúzó szavait azzal, hogy: Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat.

Dühös farkas. Ezer arca van. Ott egykor a hamis tanítókat és hitehagyókat jelentette. És jelentheti azóta is mindazokat, akik egy bizonytalan helyzetben generálják a félelmet, a haragot, a gyűlöletet és a viszályt.

Amikor véget ér egy megszokott, berögzült életforma, és elveszíti az ember annak biztonságot adó kereteit, akkor könnyen válik a „dühös farkasok” prédájává. Pál ezt jól tudta, s ezért előre figyelmezteti a véneken keresztül az egész efezusi gyülekezetet. A vigyázás az apostolnál nem a biztonságra törekvést jelenti, hiszen éppen ennek vannak híjával, hanem a Krisztushoz ragaszkodást. Ma sem lehet másként. Mert Ő a mi bizonytalan jelenünkben a jövőképünk biztos alapja.

Csermely Péter akadémikustól származik a gondolat: „A bizonytalanságtűrés valahol nagyon rokon fogalom az ősbizalommal: jövőbizalom.”

Ma Jó Pásztor vasárnapja van. Az ünnep evangéliumában Jézus úgy áll előttünk, mint pásztor. 11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. 13A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (Jn 10,11-16)

János evangélista egyértelműen hirdeti, hogy a jó pásztor ismérve, hogy a veszélyben nem hagyja el övéit, a szétszóródottakat összegyűjti, és az életét is odaadja értük.

Amikor évekkel ezelőtt zátonyra futott egy luxushajó az olasz partoknál, a tragédián túl az is nagyon megrendítő volt, hogy a kapitányról az a hír terjedt el, hogy mielőtt minden utast kimenekítettek volna elhagyta a hajó fedélzetét.

Az evangélium a béres hasonlatával beszél erről a mentalitásról, s állítja szembe vele a pásztorlelkületet. Az újszövetség kutatói nem győzik hangoztatni, hogy Jézus nem azt mondja: olyan vagyok, mint egy jó pásztor, hanem szava ezt jelenti: én vagyok a jó pásztor, akiről már a próféták is szóltak. Ahogy a mai vasárnap ószövetségi igéjében Ezékiel próféta is mondja: Én magam keresem meg juhaimat és én viselem gondjukat. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahova csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogyan kell.

Ez a kapcsolat lehet ma is egyedül a mi jövőképünk, „jövőbizalmunk” alapja. A búcsúzó Pál apostol így mondja ezt: Most azért Istenre bízlak titeket, és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.

Ennek a mai vasárnapnak, az irgalom és a jó pásztor vasárnapjának ősi zsoltárverse így fogalmazza meg ezt a jelenlétet és megtartó közösséget: Az Úr szeretetével tele van a föld. Igen, az Isten országában minden az élet felé visz, még a lefelé és a mélybe vezető utak, a bizonytalan helyzetek is vezethetnek megújulásra, életre. A Jó Pásztorral.  Őt nem mi választottuk, hanem ő választott minket. Ahogy az apostol mondja: tulajdon vérével szerzett.   Ezért hisszük, hogy az értünk vérét adó Jézus nem hagyja elveszni népét, meg tud őrizni a templom és közösségi istentisztelet nélkülözésében is a vele való kapcsolatban, hogy hitünk újra és újra éledjen, reménységünk pedig naponként megelevenedjen. Ámen.

Imádkozzunk!
Élet Istene, Fiad feltámasztásával feltártad jövődet a reménytelen világ számára. Vezesd a benned reménykedőket a halál árnyékából az örök öröm fényére Jézus Krisztus által. Ámen.

Baranyayné Rohn Erzsébet

 

 

TAPAHTUMAKALENTERI

ma ti ke to pe la su
1
2
4
5
Päivämäärä : tiistai, 5. marraskuu 2024
6
Päivämäärä : keskiviikko, 6. marraskuu 2024
7
8
9
11
12
Päivämäärä : tiistai, 12. marraskuu 2024
13
Päivämäärä : keskiviikko, 13. marraskuu 2024
14
15
16
18
19
Päivämäärä : tiistai, 19. marraskuu 2024
20
Päivämäärä : keskiviikko, 20. marraskuu 2024
21
22
23
25
26
Päivämäärä : tiistai, 26. marraskuu 2024
27
Päivämäärä : keskiviikko, 27. marraskuu 2024
28
29
30