Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” ¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” ¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. ¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. ¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” (Jn 12, 12-19)

Mi történt virágvasárnap?

Minden hittanos gyermek fúja a kérdésre a választ: Jézus bevonult Jeruzsálembe.

Mégis a jól ismert történetnek nagyon ritkán kerül elénk ez a János evangéliumából való leírása. Mert mi inkább Máté írása szerint ismerjük a történetet, ahol a tanítványok mennek és elkötik a szamárcsikót, majd elhangzik a zakariási prófécia, ami itt szintén kicsit más szavakkal szerepel, s Jézus szótlanul vonul be a szent városba, a körülötte lévők pedig azt kérdezgetik egymástól: Ki ez?  

Ebben a János evangéliumában található leírásban azonban több új szempont is előkerül, amire érdemes odafigyelni. Nézzük most végig ezeket a sajátos jánosi mondatokat ebből az amúgy jól ismert történetből.

1, János megjegyzi, hogy Jézus tanítványai először nem értették az eseményeket, csak majd később – a feltámadása után - értik azt meg. Amikor visszaemlékeztek mindarra, ami történt vele, s ami meg volt írva róla.

Milyen sokszor sodródunk mi is az eseményekkel, mint a tanítványok egykor. Mennyire igaznak érezzük Reményik Sándor szavait, aki „A szőnyeg visszája” című versében így vall:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit."

Így vagyunk mi is, ennek az életünk talán legkülönlegesebb Nagyhetének kezdetén. Mi sem látjuk még, hogy mi miért van, hogy mi a célja Istennek azzal, ami történik ebben a világban. Azt már látjuk, hogy kicsit fellélegzik a föld, hogy tisztul a levegő, hogy talán többet gondolunk egymásra, de hogy mennyi áldozat árán történik mindez, és hogy vajon milyen változást hoz az emberiség életébe, azt csak találgatjuk egyelőre.

János azonban, amikor megírja evangéliumát, már pontosan látja, hogy mi miért történt. S ebben mi is megerősödhetünk. Hiszen milyen csodálatos az, amikor valami más megvilágításba kerül, amikor képesek vagyunk összerakni a képet. Ezt reméljük mi is az idei Nagyhét kezdetén, hogy a megváltás csodája még fontosabbá válhat számunkra.

2, Rendkívül érdekes Lázár feltámasztásának említése is itt a virágvasárnapi leírásban. S tkp. a két történet összevonása is azt a gondolatot erősíti, hogy az egész Jézus eseményt mi magunk is Húsvét felől nézzük!

Nyilvánvalóan a másik három evangélium nem is kapcsolhatja össze Lázár történetét a virágvasárnapi bevonulással, hiszen Lázár történetét csak János evangéliumában találjuk meg. Itt viszont nagyon fontos helyet foglal el az Evangélium egészét nézve is. Hiszen ez a csoda a Jézus feltámadását megelőző utolsó „jel”, ahogyan János nevezi Jézus csodáit - itt a mai igében is. Hiszen közvetlenül a virágvasárnapi bevonulást megelőző fejezetben olvashatunk Jézusnak a betániai csodatettéről, amikor feltámasztja a három napja halott Lázárt. S ami még érdekesebbé teszi a dolgot az az, hogy közvetlenül ezt követően hozza meg a Nagytanács a döntést, hogy Jézusnak meg kell halnia. „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.” – mondják a nagytanács tagjai. S ekkor hangzik el Kajafás főpap prófétai mondata: Hát semmit sem értetek? Jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nép elvesszen. S János hozzáteszi: Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. Vagyis Jézus halálos ítélete éppen Lázár feltámasztásához kapcsolódik. S mindezek után indul el Jézus Jeruzsálembe.

S hogy miért pont Lázár feltámasztása után hozzák meg a halálos ítéletet? Azért, ami kiderül ebből az imént idézett beszélgetésből, mert „itt telik be a pohár”. Mert Jézus csodatettei János evangéliuma szerint egyfajta fokozásban érhetők tetten. A kánai menyegzőtől a kenyércsodán át Jézus itt Lázár feltámasztásával olyan jelet mutat az embereknek, amit már nem lehet felülmúlni, s ami közvetlenül az Ő feltámadására mutat. Hiszen ami Lázárral történik, az fog majd Jézussal is megtörténni, de nem csupán azért, hogy Lázár visszajöjjön erre a földi életre – és néhány évvel meghosszabbítsa életét, hanem azért hogy a mindenkori Lázárok és Jézus sorsa összefonódjék. Mert Jézus csak ezért megy fel Jeruzsálembe. Azért hogy számunkra is bíztató üzenetté tegye azt, amit Pál apostol így írt le: Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. (Róma 6,8)

3,  Érdekes megjegyzést találunk a szakasz végén is: Íme, a világ őt követi! – mondják a farizeusok egymás között.  Furcsa nekünk ezt hallani, hiszen mi inkább keseregni szoktunk, hogy milyen kevesen vannak Jézus követői a világban. Mert a világ elfordult Istentől, az emberek nem kíváncsiak az evangéliumra. Egyre kevesebben vannak, akik követik Őt, akik komolyan veszik szavát.

Ebben az összefüggésben is érdekes lehet János leírása. Mert amíg a másik három evangéliumban azt látjuk, hogy a tömeg spontán módon verődik össze, csak akkor jönnek sokan, amikor meglátják a szamárháton bevonuló Jézust, addig János leírása szerint a tömeg kifejezetten készül Jézus elé, és bizonyságot tesz mellette. Így írja János: Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. (mármint, hogy feltámasztotta Lázárt) …s most bizonyságot tett mellette.

Milyen jó is az, amikor az ember el tud köteleződni, amikor nem csak úgy verődik a tömeg után… Persze mi már azt is látjuk, hogy ez a tudatos Krisztus-követés sem tartott sokáig, mert néhány nap múlva nemcsak a kívülálló érdeklődők, vagy a szalmaláng lelkű rajongók fordultak el tőle, hanem még a legtudatosabb követői, tanítványai is magára hagyták Jézust.

De éppen ezért is jó olvasnunk itt a jánosi leírásban, hogy a tanítványok fejében és szívében végül mégis összeáll a kép. Mert Jézus betöltötte küldetését és megváltást hozott nekünk és az egész világnak. Az Ő jeruzsálemi bevonulása tehát azt jelenti nekünk, hogy ez a világ nincs reménység nélkül. Talán ezért is írja János itt az ősi zakariási próféciát az örvendezésre való felszólítás helyett így: Ne félj, Sion leánya, íme királyod jön hozzád… Mert a mi örömünk forrása éppen ez az egészen személyes bíztatás, ami oly sokszor hangzik a Szentírásból felénk: Ne félj!

Jézus így jön hozzánk, s benne választ kapunk imádságunkra. Ő az örök élet reménységét hozza nekünk. Ámen.

Imádkozzunk! Urunk, nyisd meg szívünket, hogy Krisztus szeretetét és engedelmességét felismerjük, példáját kövessük, és mindenkor ragaszkodjunk hozzá! Ámen.