Biztos vagyok benne, hogy első pillantásra nem is érthető nekünk már ez a kérdés. Ugyanakkor azonban ma is tény: van egy templomunk egy udvarban, és külön egy tornyunk, az utcára nézve. Kevés ilyen jelenség van még, ha van egyáltalán egyházunkban. Olyan gyülekezetünk van, ahol a templomtól független harangláb tartja a harangokat, de különálló torony ismereteim szerint nincs még egy. Persze ennek is története van, és gyülekezetünk történetének morzsáit összeszedve, most a történetnek ehhez a szakaszához jutottunk.

Az 1900-as évek elején kezdett hangot adni a gyülekezet jó része annak, hogy "toronytalan templomunk" helyett újat kellene építeni. 1912-ben kapott hangot először ez a kívánság, és annyira jutott, olyan erős szárny képviselte a vezetőségben és a gyülekezeti tagok között is, hogy egy új templom építésére pályázatot írtak ki. Hozzá kell tenni, akkor gyülekezetünk is erősebb volt, a filiával együtt 1727 lélekkel számoltak. Ebből egy évben (még a 20-as években is) 572 úrvacsorázó volt. Erős volt a gyülekezetben az egyesületi élet is, erről egyszer külön kellene írni. Úgy tűnik, ugyancsak kiegyensúlyozott és erős volt a gyülekezet anyagiakban is, ezt mutatják a jegyzőkönyvi számadások. Erősödött a kívánság: új templomot kell építeni. A hangulatot mutatja a következő jegyzőkönyvi mondat: "Mivel a bizottság az egyházközség méltóságának és történelmi hagyományainak meg nem felelőnek, a beérkezett toronyépítési pályázatok szerint is teljesen elhibázott, fonák építészeti alkotásnak tartja egy torony hozzáragasztását régi, elődeink felfogása szerint is csak ideiglenesnek gondolt istenházunkhoz, és hosszú ideig elvágná útját annak, hogy templomunk szabad téren álljon büszkén hirdetve evangélikus keresztyén vallásos meggyőződésünket, amint azt az évszázadok alatt kiküzdött vallási egyenjogúságunk dokumentálása parancsolva követeli, ezért azt ajánlja a gyülekezetnek, hogy térjen vissza az 1914-ben már elfogadott Opaternyi-féle templomépítési tervhez, mely mindenképpen méltónak mutatkozik egyházközségünk nagy történelmi múltjához, és az építészet eszközeivel is jelképezi nagy reformátorunk győzelmi dalát: Erős vár a mi Istenünk!" Más szóval, már 1914-ben készen állt egy terv új templom építésére toronnyal, harangokkal, s a templom két oldalán egy-egy lelkészlakással. Ez a terv a levéltárunkban is megvan, sőt a makett is, bizonyára látható lesz majd a a felújított toronyban. Ez a feljegyzés bizonyítja, hogy a gyülekezet a régi "istenházat" csak átmenetinek gondolta, és "méltó", "büszke várat" szeretett volna építeni ott, ahol ma a torony áll, az utcára nézve. Nemcsak a gyülekezet erősödött, hanem öntudata is. "A gyülekezet végleg elejti azt a tervet, hogy a régi templomhoz új tornyot épít. Ragaszkodik az 1914-ben elfogadott Opaternyi-féle templomépítési tervhez. Megbízza Opaternyi Flórist költségvetés készítésével." Ilyen közel álltunk egy új templom építéséhez!
Közbejött azonban az első világháború. Ezután az építés már csak 1927-ben jött elő, de már nem templom, hanem csak torony építéséről van szó. "A közgyűlés egyhangúlag kimondja: a toronyépítéssel megbízza Schreiner János építési vállalkozó egyháztagot." (1927. aug.) S az építési kedv is változott, a régi öntudat hangjával együtt: "A templomépítés ügyében hozott határozatokban az egyházközség kimondta, hogy az építési tervet fokozatosan megvalósítja, mindig annyi munkát végeztet, amennyit a rendelkezésre álló összeg fedez." Ekkor "egyelőre" már csak a torony felépítéséről van szó, és megrendelik az anyagot és megrendelik Seybold János cégénél a harangokat.
Ekkor közbejött egy újabb terv. Ha nem lesz új templom, és lelkészi lakás, akkor a torony mellett épüljön fel egy iskola, a "Néptanoda". A gyülekezetnek az istentisztelet mellett a gyermekek tanítása is fontos! Ehhez a közoktatásügyi minisztérium is kölcsönt adott a gyülekezetnek saját ereje mellé. "Az egyháztanács elfogadja a felügyelő előterjesztését, javasolja a kölcsön és segély felvételével az új iskola felépítését. A munka el is indult, az 1929-es jegyzőkönyvek erről tesznek tanúbizonyságot. Ehhez a Várkör 46 és 44 sz. házak lakóinak november 1-én a lakásokat felmondja, hogy az iskolaépítés tavasszal megkezdhető legyen." Az iskola ekkor már az építendőn kívül is nagy lehetett, 88 fiút és 76 leányt, 164 gyermeket tanítottak egyházi iskolában. Kellett tehát a bővítés, adományok is szépen folytak be hozzá.
A végső eredmény: a tornyot a harangokkal és az új iskolaépületet 1930. július 14-én avatták fel szép ünnepéllyel. Dr. Tirtsch Gergely lelkész és dr. Beyer János felügyelő a következő gyűlésen megköszönték a testületi és gyülekezeti tagoknak a szép részvételt. Azóta áll külön a "toronytalan templomunk" és a tornyunk nem egészen száz méterrel odébb, egyedülálló módon talán egyházunkban. Akkoriban azonban még nem mondtak le végleg egy majdani új templom toronyhoz való építéséről. De a második világháború is "közbeszólt", így aztán maradt egy templomunk torony nélkül és egy tornyunk templom nélkül. Az iskolát persze 1950-ben államosították, most óvoda van az épületben. Ennek kárpótlási pénzéből épülhetett aztán - az 1989-es fordulat után - az új gyülekezeti házunk a Zrínyi utca 6-ban.
De külön áll a régi "oratoriumunk", ami nekünk szép, és örülünk, hogy abban tarthatunk istentiszteletet. Mivel közben a kitelepítés is megtörtént, "elég" is a templom nagysága, belső szépsége, és hangulata pedig megragadó és megfelelő. Örülünk, hogy megmaradt nekünk.
S külön áll a tornyunk két haranggal, amely gyülekezeti tagoknak és turistáknak is "élmény" . De erről már egy ezzel kapcsolatos mai kérdéseket és feladatokat tárgyaló írásban legyen szó. Mi pedig adjunk hálát Istennek szép, régi templomunkért, egyedülálló tornyunkért, gyülekezeti házunkért és szeretetotthonunkért, s a benne folyó sokrétű szolgálatért.

D. Keveházi László
(Szegletkő, 2009. Pünkösd)