A hálaadás és emlékezés zárt körben, egy ünneppé vált hétköznapon történt meghívott vendégek és a gyülekezet tagjai nélkül, lakók és munkatársak közösségében a kőszegi gyülekezet egykori konventházának falai között, amely ma a szeretetotthon harminckét lakójának otthona.

Kőszegi gyülekezetünk majd 470 éves történetében nem olyan nagy idő ez a húsz esztendő. Mégsem tehettük meg, hogy ne álljunk meg és ne emlékezzünk istentiszteleti közösségben arra, amit kaptunk ezalatt a húsz év alatt. Emlékezetessé tette csodáit az Úr. – figyeltünk együtt a zsoltáros szavára,

majd végig néztük azokat a képeket, melyeken egykori lakóink, dolgozóink és gyülekezeti önkénteseink arca jelent meg előttünk, akikkel együtt élhettük meg, hogy „az Úr csodásan működik”, Ő ad reményt és békességet.

Ez munkálkodott a gyülekezet egykori elnöksége Ittzés János és Koczor Lajos gondolataiban, hogy Békesség Háza néven kezdje meg működését egy szeretetotthon - és azonos nevű Alapítvány - az egykor államosított, majd az egyházi kárpótlás során visszakapott épületrészben.

Az otthon és a gyülekezet egymástól elválaszthatatlan kapcsolata azóta is magától értődő az insula lutherana-n, a kőszegi evangélikus szigeten.

Az első öt évben a szó szoros értelmében egy fedél alatt élt a gyülekezet az otthon lakóival. Hiszen a Gyöngyös utcai konventházban volt a lelkészlakás, a gyülekezeti terem és a lelkészi hivatal is. Amikor azután 2006-ban megépült az új gyülekezeti ház és lelkészlakás, akkor vált lehetségessé az otthon bővítése. Azóta új lift került az otthonba, megtörtént az épület energetikai korszerűsítése és ami a legfontosabb: mára egy elkötelezett munkatársi csapat végzi itt munkáját.

Túrmezei Erzsébet „Csodákra emlékezni jó!” című versét idéztük az ünnepen, amelyben többek között ezt olvassuk:

„Meglátni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált minden tette:
csodákra emlékezni jó!” 

Jó volt nekünk is Isten csodáira emlékezni. Egykori lakókra, munkatársakra, örömökre és nehézségekre. Érdekességként említem, hogy az elmúlt húsz év alatt volt olyan lakónk is – Ribnikár Antal, Tóni bácsi személyében –, aki haláláig tizenöt hónapon keresztül az ország legidősebb férfija volt. 108. életévét betöltve három évvel ezelőtt tért vissza Teremtőjéhez.

Hálát adtunk Urunknak azért a csodáért is, hogy az elmúlt egy esztendőben is megőrzött bennünket, s a koronavírus mindeddig elkerülte otthonunkat.

Három testvérünket külön is köszöntöttük az ünnepen. Vígh Józsefné Irénke nénit, aki húsz évvel ezelőtt az elsők között költözött be az otthonba és ma is együtt ünnepelt velünk, valamint Freyler Ernőné intézményvezetőt és Szentesi József gondnokot, akik mindketten részt vettek az otthon indításában és ma is azon munkálkodnak, hogy szeretetotthonunk valóban a Békesség Háza legyen, ahogyan Ézsaiásnál olvassuk: Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. (Ézs 26, 12)

Baranyay Csaba