Az áldás mindannak a jónak, értékesnek és igaznak az összefoglaló neve, ami az emberi életet teljesebbé, boldoggá, széppé teszi. Az áldás az emberi élet közepette, a lét "sűrűjében" fejti ki hatását, válik egészen kézzelfoghatóvá: a föld termékenységében, a növekedésben, gyümölcstermésben, az élet szüntelen újrateremtődésében, az emberi munka sikerében, az elismertségben, egy kapcsolat biztonságában, szeretet-közösség, család harmóniájában, életünk útkereszteződéseinél, fordulópontoknál, nehéz döntéseknél, gyógyulásban és újulásban.
Isten áldásával keresi az embert, és közel jön hozzá. Ha össze kellene sűrítenem egy mondatban a Biblia üzenetét, talán ezt a gondolatot választanám. Pál apostolnak is van egy mondata, amely ugyanezt fejezi ki; ő így ír az Efezusi levélben: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban." Ebben a hitvallásban az a mély bizalom fogalmazódik meg, amely az evangélium erejébe kapaszkodik. Jézusért és Jézusban Isten teljes szeretetét az embernek ajándékozta. Ez a csupa nagybetűs SZERETET pedig lényegében nem más, mint az áldás, amely életet teremt, távlatot nyit, és az örökkévaló öröm előízét hozza el nekünk.
Isten áldása hittel való elfogadásra vár, annak felismerésére, hogy "áldó hatalmak oltalmába rejtve" élhetünk. Isten áldó jelenléte egyben a "veled vagyok" életre szóló ígérete is, az egyes ember és az emberiség életében egyaránt. Talán túlságosan is hallgatunk erről az ajándékról, kevéssé vesszük tudomásul, hogy az áldás mindannyiunké: átélhető, továbbadható valóság. Áldott emberek vagyunk, egytől egyig! Persze sokat tépelődhetünk azon, hogy hogyan látszik meg ez rajtunk és világunkon, miért, hogy a jó, az igaz és a szép, mint életminőség veszít értékéből. A mi dolgunk azonban túlmutat a helyzetfelismerésen, az áldó Isten konkrét feladatokra hív bennünket: "megáldalak, hogy áldás legyél!" (vö. 1Móz 12,2-3)
Az Ószövetség sokat beszél az áldás lényegéről és tapasztalatáról. Az áldott ember életén keresztül a Szentírás az emberek világában jelenlévő Isten munkálkodására mutat rá. Mózes első könyvét méltán nevezik az "áldás könyvének": egyetlen más bibliai iratban sem kap ilyen nagy hangsúlyt ez a téma. A Szentírás első könyve arról tanúskodik, hogy a világ teremtésétől Izrael "megteremtődéséig" az áldás végigkíséri az emberiség történetét. Már a Szentírás első lapján, a teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy a Teremtő áldásával indul útjára az ember és az egész világmindenség. A világ létéhez hozzátartozik az áldás. Az egész Szentírást tekintve az áldás Isten szeretetének univerzális jelévé, jelenlétévé szélesedik ki. Az Ószövetség történeti könyveiben az áldás egy nép létrejöttét, annak életét és jövőjét célozza elsősorban. A próféták írásaiban, főként a későbbi korokban, az áldás tartalma, iránya módosul. Nem csupán a választott nép sajátja lesz, hanem a népek világára is kiterjed, hiszen Izrael küldetése az, hogy áldás legyen a föld népeinek számára, az ábrahámi ígéret alapján. Zakariás próféta és Ézsaiás beszél a Sionhoz (Jeruzsálemhez) zarándokoló nemzetekről, akik az immár univerzálissá szélesedett áldás részesei. A népek világa mellett az Ószövetség az egyes ember személyes sorsával is sokat foglalkozik. A Zsoltárok könyve gyakran beszél az Isten szeretetébe kapaszkodó emberről, őt boldognak, áldottnak nevezi.
Maradjunk azonban még egy kicsit Mózes első könyvénél. Ha az ősatyák (ősszülők) elbeszélését olvassuk (1Móz 12-50), szembetűnő, hogy Ábrahám, Izsák, Jákób és József történeteit mennyire az áldás témája fogja egybe. Szinte minden tettük, elhatározásuk e körül forog. Isten áldása a nekik adott termékenységre, hatalomra vonatkozó ígéret-kijelentésekben nyilvánul meg, és válik számukra kézzelfoghatóvá. Isten áldása mindenek előtt tehát az őelőtte élt életet jelenti a maga teljességében. A megtapasztalt áldás megélt áldássá válik. Átfogja az élet minden területét, sőt, túl is mutat azon: ígéretté, örökséggé lesz az egymást követő nemzedékek számára. Mindezt a tartalmat az Ószövetségben leginkább a héber "salom" (békesség – teljesség) kifejezés foglalja össze.
A teológiai üzenet egyszerű: Isten jelen van, elhív, kiválaszt, megáld és ígéreteivel megnyitja az utat az "ígéretes" jövendő felé. A történelem (history) történetekben (story) ragadható meg: ez a történet pedig – ha az angol szóval egy kicsit eljátszunk - az Ő története (His Story). A Biblia első könyve a választott nép történetének legkorábbi szakaszát, az előtörténetet beszéli el anekdoták, mondák sorával, beleillesztve azokat a "szent történelem" menetébe. Ezt a kialakulófélben lévő történetet pedig az áldás generációkat átfogó valósága fémjelzi.
Az "elbeszélés-folyam" felütése: 1Móz 12,1-3 egyben programbeszéd, témavázlat is. Ábrahám az áldott ember paradigmája. A nagy nép, nagy név és az áldás, amely eléri a föld minden nemzetségét a teremtésbeli áldás továbbívelése a bűneset és az ennek következtében megromlott, özönvízzel elpusztított emberiség átka után. Az áldás és az ígéret mindig valamilyen formában új kezdetet is jelent, a továbblépés lehetőségét. Ez a gondolat az ősatyák életében is megnyilvánul, leggyakrabban a vándorlás, az "útközben-lét" eseményeiben bontakozik ki, és mint a történetek "rendező elve" jelentkezik, négy nemzedéken át.
Az áldás gondolata az ígéret földjén megtelepülő nép életével is összekapcsolódik. Az egyiptomi szabadulás, a küzdelmes néppé csiszolódás, a királyság kora, a babiloni fogság, majd a hazatérés időszaka mind-mind Isten áldó jelenlétének tapasztalatával függ össze. Még a legnagyobb kilátástalanság idején is megcsillan a remény: Isten újat kezd, ad még egy esélyt, van jövő és távlat. Ő áld és szabadít. Ez a teológiai gondolat nem reked meg azonban az Ószövetségben, hanem tovább él az Újtestamentumban is. Jézus földre jöttével, életével, halálával és megváltásával kiteljesedik: ez az áldás most már végérvényesen mindannyiunké!

Áradjon Rád az Áldás:
Isten gazdagsága és hűsége
Isten ereje és vigasztalása
Isten öröme és irgalmassága

Áradjon Rád az Áldás:
hogy azzá légy, akinek Ő szeretne látni Téged
hogy teljesíthesd azt, amit küldetésként Rád bízott
és Isten öröméből élj

Áradjon Rád az Áldás:
hogy növekedjél az Ő szeretetében
hogy életed belesimuljon terveibe és szándékaiba
és Isten támaszod legyen minden nehéz pillanatban

Áradjon Rád az Áldás:
hogy felismerd Őt mindenben, ami emberi, törékeny és töredékes
hogy megmutathasd Őt emberségedben
és áldás légy sokak számára

Járjon Veled a Kegyelem,
ma és életed minden napján
és töltse be szívedet Isten nagy békességével.

Naptár

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31