Március 18-án indult útnak a csapat az evangélikus templom udvarából nagy izgatottan. Mikor megérkeztünk mindenki fáradtan kikászálódott a kocsikból, és elfoglaltuk a "hadiszállást", felmértük a terepet, majd jöhetett az első közös együttlét, az első ebéd. A kosztra nem lehetett panasza senkinek, mert nagyon finom volt. Ezt szinte mindenki alátámasztotta. A közös délutánokon az istentisztelet részeivel ismerkedtünk, úgy hiszem nagyon jó hangulatban. Mégis hadd emeljek ki néhány játékot, éneket, tanulságot.
Szerintem a legkedvesebb játék mindenki számára az volt, amikor párokra voltunk osztva, és az egyik embernek kellett egy zsinór segítségével az akadálypályán keresztülvezetnie bekötött szemű társát. Én ebből a játékból azt a tanulságot vontam le, hogy meg kell bíznunk a társunkban, mert különben nem tudtuk volna legyőzni az akadályokat. Így ha az életben nincsenek társaink, barátaink, netán családunk se, akkor sokkal nehezebb a helyes úton megmaradni.
Egy másik feladat volt, amikor csapatokra voltunk osztva, és az volt a feladat, hogy felfedezzük és megismerjük a falut, ahol laktunk - nevezetesen Balatonszárszót.
Amikor együtt énekeltünk a teremben, érezni lehetett az összetartozást, a testvériesség szellemét. Az énekünk is jobban szólt a két ifis, Réka és Zoli kíséretével.
Utolsó nap délelőttjén a siófoki evangélikus templomba látogattunk el, ahol régebben Erzsi néni és Csaba bácsi szolgáltak. Itt vettünk részt az istentiszteleten, és a templomról is sok érdekes dolgot tudtunk meg. Belülről gyönyörű faborítású minden.
Azt hiszem, hogy ez a tábor összekovácsolta a konfirmandus csapatot.
Megtanultuk becsülni a barátokat, hogy embertársunkban ne a rosszat, hanem a jót keressük.

Zsótér Petra

Megjelent a Szegletkő pünkösdi számában